Az Európai Unió már az 1960-as évek óta folyamatosan több jogszabályt hozott az állategészségügyre vonatkozóan. Ezen szabályozások hatálybalépését követően viszont számos új elvárás és körülmény vetődött fel, ilyen például az új betegségek megjelenése. Ezeken kívül az állatok és állati eredetű termékek kereskedelmi forgalma – mind Unión belüli, mind az Unión kívüli országokkal való viszonylatban – nagymértékben megnőtt. Ezenfelül a mostanáig érvényes szabályozás igen bonyolultnak és megterhelőnek is bizonyult. Ez indokolta az egyszerűsítést, így jött létre az Állategészségügyi Kerettörvény.
A friss rendelkezések többsége alapvetően már korábban is hatályban volt, így az eddig megszerzett jogok nem csorbulnak („grandfathers rights”). Viszont az új rendelet a korábbi bonyolult, mintegy 40 irányelvből és rendeletből álló szabályozást egyetlen olyan jogszabállyal váltja fel, amely átfogóan szabályozza az állategészségügy területét. Ezáltal könnyebbé válik az állatbetegségek megelőzése és leküzdése, valamint a biztonsági kockázatok koordinált kezelése. A Kerettörvényben kifejeződik az EU új, alapvetően prevenció szemléletű állategészségügyi stratégiája. Eszerint proaktív módon, a betegségek megelőzésére kell helyezni a hangsúlyt (pl. surveillance, vakcináció – AHL 46-48.cikkek), a reaktív gyógyítással szemben, amelynél az előbbi ráadásul sokkal költséghatékonyabb megoldás is – írta a Nébih.
Az Állategészségügyi Kerettörvény – Animal Health Law (AHL)
Az új rendeletet (EU 2016/429) 2016. március 9-én fogadták el, 2016. március 31-én hirdették ki, és 5 évvel később, azaz 2021. április 21-vel alkalmazandó. Ezt megelőzően az Európai Bizottságnak számos felhatalmazáson alapuló és végrehajtási jogi eljárást kellett még elfogadnia az új szabályok hatálybaléptetéséhez. (A fenti határidő alól kivételt képeznek a kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú szállítására vonatkozó új szabályok,amelyek csak 2026-ban lépnek érvénybe – AHL 244-256.cikk)
Az AHL korszerűsíti az Európai Unió állategészségügyi jogszabályait azáltal, hogy több kockázatalapú intézkedést, megelőző szemléletet és korszerű eszközöket biztosít az állatbetegségek megelőzésére és leküzdésére a biztonságos és fenntartható állat- és élelmiszertermelés, az uniós polgárok egészségének biztosítása céljából, valamint az EU egységes piacának zökkenőmentes működése érdekében. Tisztázza a különböző szereplők pontos szerepét és felelősségét az állategészségügyben (AHL 10-12.cikkek), miközben figyelembe veszi az Állategészségügyi Világszervezet (OIE) nemzetközi normáit.
Felhatalmazás és végrehajtás
A hatályba lépést követően a Bizottság számos felhatalmazáson alapuló (delegated acts, DA) és végrehajtási (implementing acts, IA) jogi aktust készített el az új szabályok teljes körű alkalmazhatósága érdekében. Ezek kidolgozása során konzultált szakértőkkel, a tagállamokkal és más érdekelt Uniós felekkel. A DA jogi aktusok a „mit csináljunk?”, míg az IA a „hogyan csináljuk” révén egészítik ki az alaprendeletet. Újkeletű az Uniós jogszabályokban például az egyes kulcsszereplők (állattartók, állatorvosok, közigazgatási szervek) alapvető felelősségeinek kijelölése (AHL 10-12. cikk), a felvetődő betegségek megelőzését és ellenőrzését szolgáló egészségügyi intézkedések meghatározása, beleértve a vadon élő állatokat is.
A Nébih megjegyezte, hogy a takarmányok és az állatgyógyászati készítmények nem tartoznak a rendelet szabályozási körébe, továbbá nem ír elő állatjóléti szabályokat sem.
Viszont elismeri, hogy az állatok egészsége és jóléte összefügg egymással, és első ízben kötelez, hogy az állatok jólétét figyelembe kell venni a betegségek hatásainak és a leküzdésükre irányuló intézkedéseknek a mérlegelésekor. Az AHL a TSE-re sem terjed ki, a régi jogszabály érvényben marad (999/2001/EU rendelet).
A rendelkezések szárazföldi – és vízben élő állatokra egyaránt vonatkoznak, újdonság a nómenklatúrában, hogy a fogságban tartott vagy vadon élő besorolást kizárólag egy adott egyed tartási- ill. életkörülményei határozzák meg, függetlenül az illető faj háziasítottságának a fokától. (Tehát például egy zsiráf sem számít feltétlenül vadállatnak, amennyiben állatkertben tartják, ellentétben viszont egy elszökött kóbor kutyával.)
A Rendelet javítja az állategészségügyi előírásokat, valamint közös rendszert hoz létre a betegségek felismerésére és leküzdésére, illetve az egészségügyi és az élelmiszer- és takarmánybiztonsági kockázatok kezelésére az alábbiak alapján:
Új elemek az AHL-ben
- részletesen rögzíti minden olyan szereplő-így például az állatorvosok és a mezőgazdasági termelők kötelezettségeit, akiknek szerepük van az állatok egészségének megóvásában, tisztázza az állategészségügy kapcsán előírt bejelentési és megfigyelési kötelezettségeket (AHL 18-22; 24-28.cikkek)
- az erőforrások minél eredményesebb és a lehető leginkább költséghatékony felhasználása érdekében jobban kiaknázza azt, hogy az állategészségügy területén tevékenykedő különböző csoportok különböző típusú megfigyelést végeznek
- az állatok különböző kategóriáira vonatkozóan eltérő szabályokat állapít meg, és az eddigieknél több állat nyilvántartásba vételét és elektronikus nyomon követését teszi lehetővé (2019/2035/EU rendelet; AHL 84.cikk)
- jobban lehetővé teszi az új technológiáknak (pl. az állatok elektronikus azonosításának és regisztrációjának) a használatát az állategészségügy terén
- keretet hoz létre az állatbetegségek minél koraibb észlelésére és megfékezésére, többek között az éghajlatváltozáshoz kapcsolódóan újonnan megjelenő betegségek esetén
- több rugalmasságot biztosít a szabályoknak a helyi sajátosságok figyelembe vételével történő alkalmazhatósága, valamint a felmerülő új problémák (mint például az éghajlatváltozás és a társadalmi változások) fényében végzett módosítása tekintetében
- megfelelőbb jogalapot biztosít az antibiotikum rezisztens állati kórokozók nyomon követéséhez, kiegészítve a korábbi szabályokat
Az Állategészségügyi Kerettörvény további fontos elemei
• Bizonyos szabályok (kötelezettségek) az összes állatra vonatkoznak, állatfajtól, betegségektől függetlenül.
• Bizonyos betegség-specifikus szabályok csak a listás betegségekre vonatkoznak.
• Bizonyos betegségek esetén a kategorizálás állatfajoktól is függ. Például ha a veszettség denevérekben jelenik meg, „csak” figyelemmel kell követni (E kategóriás), míg más állatfajok esetében ugyanez a betegség már B kategóriásnak számít, tehát kötelező a mentesítés!
Forrás: BTSF, Európai Bizottság
Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2016/429 rendeletével kapcsolatos további információk az EU hivatalos oldalán találhatók.
