A DDT egy sikeres rovarirtó szer volt annak idején, de környezeti katasztrófa lett a vége. A betiltása után 50 évvel még mindig kimutatható a jelenléte a vizekben, és szinte a teljes táplálékláncban, valamint az emberben is. Nem meglepő, ha sokan kerülnék el a vegyszereket, de ez természetesen nem mindig megoldható. A tudatos vásárlók a biotermékeket kedvelik, mert nem szeretnének vegyszerrel kezelt élelmiszert fogyasztani. Ezeknek az ára magasabb, hiszen kevesebb termés takarítható be ezzel a technológiával, mint a hagyományos megoldásokkal.
A Magyar Mezőgazdaság számolt be róla, hogy az integrált termelésben az okszerű és jó időben végzett kezelésekkel, minimális vegyszerezéssel próbálják a termelők megvédeni a növényeket. hagyományos pedig a vegyszert használó növénytermesztési mód, ahol a növényvédelemnek köszönhetően magas termésátlagok várhatóak.
Szigorú szabályozás
A vegyszerhasználat lehet biztonságos megfelelő kísérleti eredmények birtokában és ha a technológiában betartják a szerre vonatkozó szabályokat. Azt, hogy milyen töménységben, hányszor, a növény milyen fejlődési stádiumában juttatható ki, mennyi a munkavédelmi és az élelmiszer-egészségügyi várakozási ideje. Amikor viszont egy hatóanyag olcsóbban megvehető szántóföldi kultúrára, mint kertészetire, vagy megjelennek a képben a külföldről behozott hasonló, de itthon nem engedélyezett szerek, akkor abból már gyakrabban gond lehet.
A növényvédő szerek történetének van egy sötét foltja. Ez a nagyon hatékony rovarirtó, a DDT, ami sajnos nem csak a rovarokat irtotta hatékonyan. A DDT (diklór-difenil-triklóretán) rovarölő hatását Paul Müller svájci kémikus írta le. Ezért 1948-ban orvosi Nobel-díjat is kapott. Ezt a rovarmérget a második világháborúban és utána még sokáig használták bolhák, tetvek és szúnyogok irtására is, melyek a tífuszt, pestist, maláriát és sárgalázat terjesztették. A növényvédelemben is elterjedt a használata, Európában a burgonyabogár ellen vetették be. Csak az USA-ban 1942 és 1972 között közel 700 ezer tonnát juttattak ki belőle. Ezzel sok életet mentett meg a szer, de sokat el is pusztított, hiszen nem csak azok a rovarok estek áldozatul, melyek ellen bevetették a szert, hanem hasznos élőlények tömegei is elpusztultak a kezelés következtében. Ráadásul beépült a táplálékláncba, és mai napig kimutatható a természetes vizekben, az öntözővizekben és az emberekben is. Mindezt annak ellenére, hogy 1968-ban a legtöbb országban betiltották a használatát.
Fejtetű irtására is használták a DDT-t
Egy, a közelmúltban történt, halastavakat vizsgáló kísérlet során a vizsgált vizekben több gyógyszer hatóanyag mellett számos növényvédőszer hatóanyagot találtak. A halastavak vizeiben a 426 vizsgált vegyületből 1 rovarirtószer metabolitot (DDE, ami a DDT bomlásterméke), 5 gombaölőt (fungicidet), 7 gyomirtót (herbicidet) és 2 herbicid-bomlásterméket mutattak ki, az üledékekben csupán glifozát herbicidet és az AMPA nevű metabolitját találták.
Nem csak a vízben, a bennük élő halakban is kimutatható e hatóanyagok többsége. A legtöbb vizsgált vízmintában a DDT rovarölő szer bomlástermékeit (DDE, DDD) lehetett kimutatni. Ezek az összes vizsgált tó halmintáiban megtalálhatók voltak. Sajnos ez egybevág az EFSA (Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság) pár éve közzétett európai hatósági szermaradvány-értékeivel, amelyek szerint a DDT és bomlástermékei a vizsgált állati termékek (tehéntej és disznózsír) leggyakrabban meghatározott idegen anyagai. A DDT és bomlástermékei a leggyakoribb talajszennyezők, és bár hazánkban 1968-ban a világon elsők között tiltották be a használatát, az addig kijuttatott mennyiség közel egynegyedével még továbbra is együtt kell élünk.
