Manapság kevés cukorrépát termesztenek Magyarországon, de régen ez nem így volt. Sok cukorgyárral rendelkeztünk, amiket el kellett látni cukorrépával, így sok gazda foglalkozott a termesztésével. Ennek a leginkább sarkalatos pontja a termés betakarítása. Lássuk, hogyan szedték fel nagyapáink az érett cukorrépákat a földekről.
A cukorrépa betakarító gépek első típusai abban az időben jelentek meg, amikor a részlegesen gépesített, még sok kézimunkát igénylő termesztést felváltotta a totális gépesítettség. Mivel ekkor még nem volt tapasztalatuk a gépgyártóknak, hogy milyen gép is lenne az ideális a betakarításra, kis, közepes és nagy területeken répatermesztéssel foglalkozó üzemeknél végeztek kutatásokat, igényfelmérést.
Ezekből a kutatásokból következett, hogy a kis területen répát termesztőknek 1-3 soros, egymenetes vontatott gépek az ideálisak a termés betakarítására. Itthon az egyik leginkább ismert, egymenetes és egysoros betakarítógép a CB-1-es nevet viselte, amelyet a Mezőgéptröszt Szekszárdi Mezőgép Vállalata gyártott egy olasz cégtől vásárolt szabadalom alapján. Hasonló felépítésű gép volt akkoriban a német gyártmányú, sokat mondó nevű Kleine Automatic-5000 betakarító gép.
A holland Vicon cég már 2 soros, egymenetes betakarító gépeket gyártott, sőt, a John Deere 231-es kódnevű eszköz már 3 sort takarított be, természetesen egymenetben.
A kétmenetes technológia első eszközei 1967-ben jelentek meg hazánkban. Legtöbb esetben ezek főleg a csehszlovák gyártmányú 3 soros 3-OCZ fejező és 3-VCZ kiszedő és rakodó gépek voltak. Később (1986-ban) már az NDK-ból származó Fortschritt Kombinát 3 soros E-733-as fejezői és az E-766-os kiszedő rendrakói is elkezdték hódításukat hazánk termőföldjein.
Hazánkban hárommenetes betakarító gépek először a francia gyártmányú Barrault Lepine típusok személyében kezdtek dolgozni. Ezek gyártását a cég abbahagyta, de ekkor a Szekszárdi Mezőgép Vállalat szinte azonnal megvásárolta a gépek gyártásának jogát. 1966-ban komoly fejlesztői munka indult meg, majd két évvel később már egy 6 soros, 3 menetes gépcsalád tervezése és gyártása kezdődött el. A család tagjai gyors egymásutánban kerültek piacra: 1968-ban a CR-6-os vontatott cukorrépa felszedő rakodó, 1969-ben a CK-6-os függesztett cukorrépa kiásó-rendrakó, 1972-ben pedig a féligfüggesztett CF-6 fejező. 1975-re már több mint 500 szekszárdi hárommenetes gép dolgozott az országban. A továbbfejlesztett változatok a CF-6R, a CK-6T , CK-6N és a CR-6N a hetvenes évek második felében, 1975-től jelentek meg.
1977-től aztán új eszközök jelentek meg amelyek komoly újításnak számítottak, ezek a traktorra osztottan felszerelhető fejező és kiszedő adapterek voltak. Ez annyit jelentett, hogy a traktor elejére (frontfüggesztés) egy fejezőadapter, hátuljára pedig egy kiszedő-rendrakodó adapter került. Elsőként a Szekszárdi Mezőgép jelent meg az itthoni Rába-180 eszközhordozó összkerékhajtású univerzális traktorra szerelhető, frontfüggesztésű CF-6RT fejező és a hátsó függesztésű CK-6NR 6 soros kiszedő-rendrakó adapterekkel, majd a Rába-180 gyártásának befejeződése után az előbbi mintájára készített RB jelzésű, John Deere traktorra szerelhető változatot. Természetesen a gyártók az adapterek mindegyikéhez biztosítottak vontatott felszedő, tisztító és rakodó gépet is.
Az 1989-es évtől kezdve ismét az egymenetes vontatott gépek kezdtek teret nyerni, de megjelentek önjáró egymenetes változatok, mint pl. a Majevica jugoszláv-francia kooperációban készült kombájn, vagy a Matrot cég M-31, és M-41 jelzésű önjáró, egymenetes betakarító gépei, a Herriau Non Stop, vagy a Moreau GR-4 és 6 ilyen jellegű önjáró egymenetes gépek.
Forrás: mezogeparchivum.hu
