Sokak használják, de sokan kételkednek a csalánlé növényvédő képességében. Cikkünkben a csalánlé hatásáról lesz szó, illetve az éppen aktuális őszibarack zöldmetszés is napirenden lesz.
A csalán (nagy csalán, Urtica dioica) “fantasztikus” növény. Valamikor termesztették és a friss hajtásait étkezésre használták, a kikészített rostjaiból pedig fonalat fontak és finom (mostanában úgy mondanánk, hogy: exkluzív) vásznat készítettek belőle. Ez azonban már a múlté. Mostanság a csalán úton-útfélen előforduló gyomnövénnyé póriasodott. Összefüggő állományai főként ott fordulnak elő, ahol a talajban bőségesen van nitrogén, vagyis a felhagyott szérűkön, gazdasági udvarokon, trágyadombok helyén.
A csalán leveleit és hajtásait mirigyszőrök borítják; ha valami ezekhez hozzáér, akkor a szőr csúcsán levő piciny kupak letörik és kiömlik a szőrből a benne levő, hangyasavhoz hasonló, de egyéb szerves vegyületeket is tartalmazó váladék. Ha bőrünkhöz ér a csalán, akkor a “csalánméreg” csípős, égető fájdalmat vált ki, amely azonban egy-két óra múlva magától elmúlik. A növényevő állatok jól ismerik a csalán eme tulajdonságát, és tisztes távolban tartják magukat tőle.
A csalánlevet valóban lehet hasznosítani a növényvédelemben, mert ha rápermetezzük a növényekre, akkor azoknak a bőrszövete megvastagodik, a gombabetegségek nehezebben telepednek meg rajtuk és a kártevők is nehezebben tudják átszúrni. Azt nem merem ajánlani, hogy a gombaölő vagy rovarpusztító szerek helyett használják a csalánlevelet. Kiegészítésül, hatásfokozó szerként azonban nagyon hasznos.
Hogyan készül a csalánlé? Nos, tessék összegyűjteni öt kiló friss csalánhajtást és azt egy napos helyre állított fa-, fém-, műanyag- vagy betonedénybe tenni, majd felönteni 20 liter vízzel. Nyári napon a lé erjedése rövidesen megindul, miközben igen erős, kellemetlen szag keletkezik. Az erjedés tíz nap alatt befejeződik, ekkor az oldatot át kell szűrni és ötszörös mennyiségű vízzel felhígítva használni permetezésre vagy öntözésre.
Az őszibarack zöldmetszését most kell elvégezni
Az őszibarackfák zöldmetszését is most kell elvégezni. A sűrűn álló hajtásokat meg kell ritkítani, a korona belsejébe törekvőket tőből ki kell metszeni, az egymást keresztező hajtásokat meg kell szüntetni. Az így keletkezett sebek őszig tökéletesen beforradnak, és tavasszal jóval kevesebb metszésre lesz szükség, kevesebb tavaszi seb keletkezik, és így számottevően csökken a mézgásodás kockázata, ami olyan sok gondot és bosszúságot okoz az őszibarack termelőknek.
Forrás: balintgazda.hu