Milyen rövid távú hatásai voltak az élelmiszeriparban a járványnak, és mi várható hosszabb távon? A Magyar Termék Nonprofit Kft. online konferenciáján agrárfinanszírozók, hazai gyártók, kereskedők és jogászok mesélték el a COVID-19 koronavírus járvány során szerzett üzleti, elsősorban élelmiszeripari tapasztalataikat. Két-három hónap alatt lassan körvonalazódtak a járvány élelmiszerbolti trendjei, egy nagyon népszerű péksütemény jóval kevesebb keresletre számíthat a nehéz időszak hatására.
A koronavírus idején látszólag az élelmiszeripari és a higiéniai gyártók voltak a pánikvásárlások győztesei. Ráadásul úgy tűnt, mindenhol felértékelődött az ellátásbiztonság, és a hazai áru. Valójában a kép nem ennyire kedvező, a kiesett vendéglátós forgalmat a legtöbb termék esetében nem pótolta a megnövekedett bolti eladás. Bár a most megváltozott trendekből sok minden tartós maradhat, a hazai élelmiszeripar nem feltétlenül lesz az új folyamatok nyertese – számolt be róla az Index.
Két-három hónap alatt lassan körvonalazódnak a járvány élelmiszerbolti trendjei Magyarországon:
- Ritkább, de nagyobb összegben történő vásárlás
- Törekvés arra, hogy mindent egy helyen lehessen beszerezni
- Hosszabb listák
- Autóval boltba járás
- Kevesebb impulzusdöntés
Az átalakuló vásárlási szokásokról Heiszler Gabriellának, a többféle elhelyezkedésű és méretű kereskedelmi egységgel, valamint saját gyártással is rendelkező SPAR Magyarország Kft. ügyvezető igazgatója beszélt a lapnak.
Korábban egy átlagos magyar család jellemzően hetente 3-4 alkalommal vásárolt, most ez 2-3 vásárlásra csökkent. Tehát körülbelül 30 százalékos volt a kontaktvisszaesés a hazai élelmiszer-kereskedelemben, de értékben közben többet költöttek az emberek. A büfékben, éttermekben, menzákon kevesebben étkeztek, többen voltak otthon, a bolti élelmiszer-vásárlások nőttek.
A konferencia előadói közül többen is arról számoltak be, hogy főként azok a termékek lettek népszerűbbek, amelyeket hűtő nélkül lehetett raktározni. Ilyen például a liszt, a rizs, az UHT-tej, a keksz, a tészta, az olaj és a tisztítószerek. Ezek eladása mind rekordszintet ütött meg. Tartós hiánycikk kevés volt, de például az emberek hetekig „egymást taposták” az élesztőért vagy a kézfertőtlenítőért. Mivel ezek mindenhol keresettek voltak, nem volt könnyű beszerezni az utánpótlást a termékekből. A gyártók azzal tudtak gyorsan reagálni, hogy a vendéglátóiparnak csomagolt, nagyobb kiszerelésű termékeket is át tudták csoportosítani a bolti forgalomba.
Nem mentek viszont az impulzustermékek és a friss áruk. Így például a kakaós csiga és más péksütemények, a rágógumik, édességek sem. Különösen erős visszaesést volt azoknál a gyártóknál, akiknél a gasztrovevők is kiestek. Ilyenek például a kisebb kiszerelésű, félliteres üdítők előállítói. A legtöbb bolt egyes friss pultokat, salátabárokat, grillcsirkés részeket be is zárt, másokat, így a zöldség-gyümölcsöt és a pékárukat, jobban csomagolt, és akadt olyan is, aki a friss pékárut (masszában) fagyasztottan értékesítette. Heiszler Gabriella szerint a nagy felvásárlások alatt is fontos maradt az ár kérdése. Vagy azért, mert az ár mindig fontos, vagy azért, mert egyesek máris érzik, hogy nehezebb időszak elé néznek. Esetleg csak tartanak a munkanélküliségtől, de az értékesítésben még nőtt is májusban az akciós, illetve az olcsóbb termékek aránya – mondta a szakértő.
Alkalmazkodni kell a megváltozott igényekhez
Az élelmiszeripar koronavírus-tapasztalata volt az is, hogy nagyon hirtelen kellett volna alkalmazkodnia a megváltozott igényekhez. Jelentősen megváltozott a világ, ehhez eltérő sebességgel tudott a fogyasztó, a gazda, a feldolgozó vagy éppen a kereskedő alkalmazkodni.
A fogyasztó 2 hónap alatt átalakítja a szokásait, de egy állattenyésztő esetében a baromfiágazatban 1 év, a sertéstenyésztésben 2 év, a tejmarháknál 3 év kell, hogy valaki egy világpiaci trendnek megfelelően belépjen, vagy éppen visszavonuljon a termék készítésétől.
Amikor hirtelen kiesik a kereslet, akkor a gyártók vagy készletre gyárthatnak, vagy abbahagyhatják a termelést. Az európaiak ebből a szempontból sokkal nehezebb helyzetben vannak, mint az észak-amerikaiak, vagy a dél-amerikaiak. Nálunk óriási divat volt a just in time, nincsenek hűtőkapacitásaink, a tengerentúli termelők pedig ebben sokkal erősebbek. Rosszabb helyzetbe kerültek azok, akik eleve tőkehiánnyal küszködtek, illetve átmenetileg az is hátrány volt, ha valakinél magas volt az értékesítésben az exporthányad, és eltűnt a piacuk. Sajnos azonban a magyar élelmiszeripar továbbra is több ágazatban is csak az alapanyagot, a kevésbé feldolgozott termékeket tudja eladni. Ez azért rossz, mert ha a magyar alapanyagokat máshol dolgozzák fel, akkor nem csak a tejet, a kukoricát és a búzát, de a profitjukat is exportálják – írta a lap.
