Egy 4 éves kutatási kezdeményezés kezdetén, amelynek célja egy gyakorlatilag és gazdaságilag megvalósítható hosszú távú hőségterv kidolgozása a sertéságazat számára, belga kutatók 8 olyan stratégiát dolgoztak ki, amelyek segíthetnek a sertéstenyésztőknek a hőstresszel kapcsolatos problémák leküzdésében.
A rendkívül meleg nyarak száma valószínűleg növekedni fog, és ezzel együtt a „forrónak” minősített napok száma is. A sertések különösen érzékenyek a hőségre, mivel nehezen izzadnak, és korlátozott a tüdő- és szívműködésük.
A sertéstenyésztő telephelyek nagy része nem alkalmazkodott a szélsőséges hőmérsékletekhez, ami a sertések elhullásához és teljesítménycsökkenéshez vezet. A gazdasági hatások mellett egyre több társadalmi kritika is megfogalmazódik a hőstressz által okozott egészségügyi és jóléti hatásokról.
A sertéstenyésztés hőterve
Ezért a Flandriai Mezőgazdasági, Halászati és Élelmiszeripari Kutatóintézet (ILVO) 4 éven keresztül együttműködik a Genti Egyetem Állatorvosi Karával, hogy a „Coolpigs” elnevezésű projekt keretében kidolgozzanak egy hőségtervet. Alice Van Den Broeke, az ILVO kutatója elmondta: „2021 nyarán lesznek az első gyakorlati kísérletek”. Ő nyitott arra, hogy meglátogassa azokat a gazdaságokat, ahol már érdekes intézkedéseket vezettek be.
A hőstressz hatásaira vonatkozó ismeretek feltérképezése
A sertéstartókon belül és a szállítás során alkalmazható intézkedések kutatása mellett a hőstressz látható és kevésbé látható hatásaival kapcsolatos gyakorlati ismereteket is fel kívánják térképezni.
Az első eredmények alapján összesen 8 lehetséges stratégiát azonosítottak, amelyekkel megelőzhető a hőstressz előfordulása. A kutatók szerint a sertéstelepen belüli, valamint a sertések környezetében történő alkalmazkodás a leghatékonyabb, ugyanakkor rövid távon a legnehezebben megvalósítható módszer.
- Az éghajlati beállítások kiigazítása
A hőmérséklet, a relatív nedvességtartalom, valamint a légsebesség nyomon követése érzékelők segítségével. A légzésfrekvencia szintén képet ad a sertések hőstresszéről.
- A mozgás és a kezelések mellőzése hőstressz idején
Bölcs dolog a nap hidegebb pillanataiban oltani és mozgatni az állatokat. Az alacsonyabb karámsűrűség kevesebb hőtermeléshez és kisebb szellőztetési igényhez vezet.
- Korlátlan és hűtött ivóvíz
A korlátlan mennyiségű ivóvíz jelenléte elengedhetetlen, és ha ez a víz hideg, még hatékonyabb. Ehhez a vízvezetékek szigetelésére van szükség; a vízminőségre is figyelni kell, elsősorban bakteriális fertőzések fordulhatnak elő.
- A takarmány összetételének kiigazítása
Lehetőség lehet a koncentráltabb táplálék biztosítása, amely kompenzálja a kisebb takarmányfelvételt, de mégsem vezet nagy hőtermeléshez.
- Különböző etetési idők
A nap hűvösebb időszakaiban nagyobb adagok etetése, melegebb időben pedig kisebb adagok etetése jöhet szóba. További figyelmet kell fordítani a szopós malacok kiegészítő takarmányozására a kocák alacsonyabb tejleadásának kompenzálására.
- Kiigazítások a sertésistállóban
Az emelkedő hőmérsékletet az ablakok fehér festékkel vagy ablakfóliával történő vakolásával lehet leküzdeni. A sötét tetők fehérre festése 3-4 °C-kal hűtheti le a tető alatti levegőt.
- A bejövő levegő hűtése
A légkondicionálás módjaival: ez a viszonylag erős beruházás a levegő hőmérsékletét a kívánt szintre csökkenti.
Természetes forrásokkal működő hőszivattyú: a hőcserélők hőt adnak le a talajnak, a talajvíznek vagy akár a légmosókban lévő víznek, így biztosítva, hogy a bejövő levegő lehűljön.
Permetezés: Abban az esetben, ha a külső levegő páratartalma alacsony, a permetezés segíthet csökkenteni a bejövő levegő hőjét a párolgás révén.
- Közvetlen állati hűtés
Nagyobb légkeringés: A befejező sertéseknél a magasabb légmozgás segíthet a hőszint csökkentésében, amíg a környezeti hőmérséklet körülbelül 32-36 °C-os nem lesz.
Csepegtető hűtés: A sertés bőrére juttatott víz hűtőhatást fejthet ki, esetleg a nagyobb légsebességgel kombinálva. Kültéri sertéseknél egy sármedence gondoskodhat a lehűlésről.
Padlóhűtés: például vállhűtéssel az elletőhelyiségben.
