A blumeriellás levélfoltosság gombafertőzés a lehullott levelek fonákán lévő sötétbarna, pontszerű, enyhén kiemelkedő sztrómákkal telel át. A betegség nagyarányú lombhullást okoz, a termőfákon a lombot és a gyümölcskocsányt károsítja Összefoglaljuk, mit tehet ellene.
A blumeriellás levélfoltosság komoly veszélyt jelent, akár lombhullást is okozhat a fertőzött fákon.
A gombás megbetegedés nagy utat járt be
A betegséget először 1878-ban az USA-ban írták le, majd 1885-ben Európában, Finnországban észlelték. Magyarországon a betegség 1939-ben faiskolákban jelentkezett, itt azóta is nagyarányú lombhullást okoz. A termőfákon 1962-ben lépett föl először, a lombot és a gyümölcskocsányt károsítva.
A betegség gazdanövényei elsősorban a cseresznye, a meggy és a sajmeggy, ritkábban a mandula, a kajszi és a szilva, valamint a májusfa.
A cseresznye másik nagy ellenségéről, a cseresznyelégyről itt írtunk korábban.
Hogyan terjed, és hogy néz ki?
Terjesztésében a szélnek és a víznek nagy jelentősége van. A kórokozó a talajról felverődő vízcseppekkel jut a növényre és ott az alsó levelek fonákát fertőzi.
A tünetek leggyakrabban a levélen, ritkán a gyümölcs kocsányán jelentkeznek. A gomba főleg csapadékos időjárásban fertőzi a fákat. Az első tünet a leveleken megjelenő, elmosódó lilás foltok megjelenése. A tünetek előbb mindig az alsó leveleken jelentkeznek, majd fokozatosan a felső levelekre is átterjednek. Ezt követően a levelek elsárgulnak és a talajra hullanak.
A levél színén 1–3 mm átmérőjű, kerek vagy szögletes, lilás foltok láthatók. A levél fonákján kissé kiemelkedő, sárgásfehér acervuluszok figyelhetők meg. Végül a foltok összeolvadnak és körülöttük a levéllemez elsárgul, ezután a levél lehullik. A cseresznye, a meggy és a sajmeggy levélfoltjai nem lyukadnak ki, de a kajszi, a mandula és a szilva leveleiből a foltok kiesnek.
A kórokozó egy tál alakú apotéciumos gomba.
A gyümölcs kocsányán csak ritkán, súlyosabb megbetegedés esetén jelennek meg a tünetek. Ilyenkor a kocsányt apró bíborvörös udvarú foltok borítják, amelyekben az acervuluszok szintén láthatók. A szár ilyenkor fokozatosan elhal, a gyümölcs pedig aszalódik.
A fertőzési források a lehullott levelek, ahol a kórokozó a levél fonákán telel át. az aszkospórák kiszóródása hazánkban általában április elején kezdődik és június közepéig tart. A legnagyobb mértékben és a leghamarabb a talajhoz legközelebb eső levelek fertőződnek. A fertőzést követően a legrövidebb lappangási idő 5 nap, általában azonban 10–12 nap.
Védekezés a blumeriellás levélfoltosság ellen
Ősszel vagy legkésőbb tavasszal kell a leveleket a talajba forgatni. Eredményes lehet a lehullott lomb őszi fertőtlenítése DNOC, benomil vagy tiofanát-metil hatóanyag-tartalmú szerekkel. Tavasszal az első permetezést április elején kell megkezdeni, majd 8–10 napos időközzel folyamatosan, legalább június közepéig kell védekezni. A 10–14 napos időközzel végzett permetezések nem elegendőek. Faiskolában nem jelent akadályt a folyamatos védekezés, viszont – a termőfák esetében – a virágzáskor a méhekre nem veszélyes fungicidet kell használni. Valamint az élelmezés-egészségügyi várakozási időt szigorúan be kell tartani.
A vegetációban benomil, mankoceb és kaptán hatóanyagú szerekkel védekezhet. A kémiai védekezés fakadástól az alábbiakkal eredményes:
Miltox Speciál Extra WP (réz + mankoceb), Topas 100 EC, Folicur S.,Dithane, Signum
A betegség bemutatását a Glits Márton és Folk Győző szerzőpáros Kertészeti növénykórtan könyve alapján közöljük.
