Konferenciát rendezett a Levegő Munkacsoport „Bioüzemanyagok 2020 és 2030 között” címmel a pálmaolajról és a bioüzemanyag-gyártás jövőbeni lehetőségeiről. Az is kiderült, hogy melyik mezőgazdasági termékek alkalmasak erre a célra.
A tanácskozáson Stanislav Lhota, a Palm Oil Watch International munkatársa foglalta össze a pálmaültetvényekkel kapcsolatos eddigi tapasztalatokat és a további terjeszkedés veszélyeit.
A pálmaolaj iránti kereslet a fejlett országokban, Kínát is beleértve, folyamatosan nő. Egy hektár pálma feldolgozásával öt tonna olajat nyernek, miközben 20 tonna hulladék keletkezik. Ezt nem hasznosítják, hanem szemétként kezelik, és rakják le. A területek, ahol ezt a szemetet elhelyezik, kísértetiesen hasonlítanak a magyarországi bányák, erőművek környéki meddőhányókra, salaklerakókra. De az is előfordul, hogy ezt a szemetet vízfolyás mellé rakják le, ahol bemosódik, és nagy területen teszi élettelenné a vizet – mondta Stanislav Lhota.
A mezőgazdasági hulladék az igazi
Juhász Anikó, az Agrárgazdasági Kutató Intézet (AKI) főigazgatója Potori Norberttel, az intézet kutatási igazgatójával közös előadásában többek között a bioüzemanyagok alapanyagának termesztéséről beszélt. Bemutatták a magyar és az európai uniós feldolgozás széndioxid-kibocsátását is. Potori Norbert ismertette, hogy az irányelvi előírások egyre szigorúbbak. Minél újabb egy etanolgyár, annál kevesebb kibocsátással kell előállítania az etanolt ahhoz, hogy a terméke üzemanyagként felhasználható legyen.
A bioüzemanyag-gyártás több előnye, hazánk is jó benne
Ez beszámítható a felhasználó ország széndioxid-kibocsátásának csökkentésébe, illetve megújuló energiafelhasználásába is. Magyarországon tíz év alatt komoly iparággá fejlődött a bioetanol-gyártás – mondta Potori Norbert.
Juhász Anikó bemutatott egy táblázatot arról, hogy különféle szempontok szerint melyik alapanyagból (cukorrépa, búza, kukorica, repce, napraforgó, szója) mennyire fenntarthatóan lehet bioüzemanyagot készíteni. Egyik sem tud minden szempontból zöld lenni, de a cukorrépából, illetve a mezőgazdasági hulladékokból előállított etanol kapja a legtöbb zöld értéket.
A bioüzemanyag-gyártás magas szinten: a takarékos kukorica
Vargha Márton, a Levegő Munkacsoport közlekedési témafelelőse ismertette a bioetanol szerepét az EU dekarbonizációs célkitűzésének elérésében. Megjegyezte, hogy a kukorica-termésátlagok és -árak eddig ellentétesen mozognak a bioetanol-fogyasztással. Vagyis a bioetanol megfelelő keretek között történő előállítása nem veszélyezteti az élelmiszerbiztonságot. A bioetanol-alapanyag termesztése okozta földhasználat-változtatásnak felróható üvegházhatású gázkibocsátás GLOBIOM-modellezésének eredményeit felhasználva megállapította, hogy a kukoricából előállított bioetanolnak közel 50 százalékos a gázkibocsátási megtakarítása a benzinhez képest.
Szabó Zoltán, Magyar Bioetanol Szövetség alelnöke az EU formálódó szakpolitikáját elemezte. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a bioetanol-gyártás társterméke, a kukoricatörköly (DDGS) fontos szerepet játszik a takarmánypiacon. Fehérjekoncentrátumként tudják felhasználni. Az ePure kimutatása szerint Európában 2016-ban a 4,13 millió tonna bioetanollal párhuzamosan 4,05 millió tonna ilyen állati takarmányt állítottak elő. Összevetette ezt a mennyiséget az európai szójaimporttal, és megállapította, hogy ha ez a négymillió tonna takarmány eltűnik a piacról, az a nagy szójaexportáló országokban komoly földhasználat-változást okozhat.
Az anyagot a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara cikke alapján közöltük.
A témában korábbi cikkünket itt találja, amiben kiderül, hogy bioetanolgyárak veszik meg a tolnai kukorica nagy részét.
