Már tavaly nyáron is szóltak hírek arról, hogy a pozsonyi Kuchajda-tónál megjelent egy ott nem őshonos faj, a nílusi lúd (Alopochen egyptiacus). Nemrég pedig arról számoltak be a szlovák lapok, hogy az agresszív lúdfaj példányai továbbvonultak a Štrkovec-tóhoz. A vadkacsáknak ez nem jelent jót, mivel a betolakodó jóval nagyobb termetű és meglehetősen erőszakos természetű. Kiszorítja az őshonos vízimadarakat, megtámadja és elpusztítja a kiskacsákat és a hattyúfiókákat. Sőt, még az emberrel is félelem nélkül szembeszáll.
A nílusi lúd eredetileg Észak-Afrika keleti részén, a Szaharától délre, valamint Szíriában honos. Mára viszont behurcolták többek között Észak-Amerikába, Új-Zélandra és Ausztráliába, ezeken a helyeken állományuk egyre szaporodik. Hasonló a helyzet Európában is. Az első madarakat még a XIX. században vitték Angliába díszmadárnak, ahol a megszökött példányok idővel stabil állományt alkottak. 1967-ben már Hollandiában, később pedig Belgiumban és Németországban is megjelentek – írta meg a Felvidék.ma portál.
Magyarországon is megjelent már
A közelmúltban Magyarországon is megfigyelték a nílusi lúd első költését, 2018-ban például a Hortobágyon is észlelték az országos vadlúdszinkron alkalmával. A faj a többi lúdfajhoz képest meglehetősen erőszakos, olyannyira, hogy ha a gúnárok nem jutnak tojóhoz, képesek más fajok tojóival is párba állni. Ennek eredményeképpen megfigyeltek a természetben vörös ásólúd és kanadai lúd „vegyesházasságokat”, melyek életképes hibridfiókákat eredményeztek. Igen szapora állat: 6-10 sárgásfehér tojását gondosan üli, mindkét szülő részt vesz a nevelésben, és erőszakosan védi az utódokat a ragadozóktól. Ennek is köszönhető, hogy igen sok fióka felnő, megérve az ivarérett kort.
Teljes hossza 63-73 centiméter, szárnyfesztávolsága 134–154 cm, tömege 2000-2500 gramm. Hosszú lábú madár, a háta barna, hasa és mellkasa világosabb. Feje halvány krémszínű, szeme körül, továbbá a begyközépen szürkétől vörösesbarnáig terjedő színű folttal. Nyakán bozontos tollakat hord. Reptében feltűnőek hatalmas, fehér vállfoltjai. Fénylő zöld szárnytükre van, csőre és lába pedig rózsaszín.
Elsősorban a nagyobb állóvizek közelében érzi jól magát. A mezőkön leveleket, zöld növényi részeket legel, és ami nagyobb baj, hogy a szántóföldön is megjelenik, vetőmagokat és a sarjadó vetést fogyasztja. Ezért, főleg Dél-Afrika egyes vidékein, komoly terméskárokat okoz.
Erőszakkal védi a területét
A költési időszak során különösen agresszív, territóriumot, azaz élőhelyet foglal és onnan elűz minden réceféle madarat. Mivel nem őshonos, agresszív természete miatt pedig negatívan hat a többi vízimadár állományára, nemkívánatos fajnak számít. Az Európai Unióban az elsők között került az inváziós fajok listájára. Agresszív, összeférhetetlen természete miatt kapta a ludak oroszlánja elnevezést. A faj agresszív viselkedését Ján Gúgh szlovákiai ornitológus is megerősítette. Nem sok örömre ad okot ennek a fajnak a megjelenése. Az őshonos fajokkal szemben agresszívan viselkedik és kiszorítja azokat a területükről. Adott esetben a legnagyobb veszélyt a vízimadár-kolóniákra, főleg a sirályfélékre, és a küszvágó csérre jelenti – mondta a szakértő.
