A gyümölcstermesztésben az innovációba beletartozik az új, az eddigieknél valamilyen tulajdonságában előnyösebb fajták nemesítése is. Így jött létre egy új, még kevésbé ismert almafajta is, amely várhatóan hazánkban is nagy kedvenc lehet – feltéve, ha bírja az éghajlatunkat.
A Jonagold már önmagában az egyik legnépszerűbb fajtának számít az almakedvelők körében. Szorgos nemesítők azonban úgy gondolták, hogy létrehoznak a Jonagoldnál is jobb tulajdonságokkal rendelkező fajtát, amely a Red Jonaprince nevet kapta megszületését követően.
A fajta nevéből már sejthető, hogy egy piros színű almáról van szó, valamint kivételes tulajdonságokban sincsen hiánya a gyümölcsnek. Egyik legnagyobb előnye, hogy gyorsan, nagy felületen alakul ki a fedőszíne, így egymenetben szüretelhető a gyümölcs. A gyümölcsök mérete nagynak mondható, húsa kemény, roppanós, íze kiváló. Terméshozamára sem lehet panasz, szakaszosság csak kiugróan jó termésű év után figyelhető meg.
Hátránya, hogy igen érzékeny a lisztharmatra, ezért nagyon oda kell figyelni a vegyszeres védekezés időzítésére és ilyen szempontból több figyelmet igényel, mint egyéb fajták. Az sem feltétlenül előnyös, hogy legalább még két másik fajtával kell egy helyre ültetni, mivel csak így biztosítható a triploid fajta megfelelő beporzása.
Összességében kedvező tulajdonságai miatt több európai országban is megjelent már a nagyobb területen termesztett fajták között, így a kérdés jogos: hazánkban van-e létjogosultsága ennek a fajtának?
A kérdésre nem lehet biztonsággal válaszolni. Azt ugyanis tudni kell, hogy minden éghajlati viszonyt másképpen tűrnek a növények. Az alma esetében sincsen ez másképpen: lehet, hogy északabbra tökéletesen terem, de a mi éghajlatunkat már kevésbé viseli jól. Épp ezért, mielőtt nagyobb területen kezdenénk a termesztésbe, mindenképpen szükséges lehet honosítási vizsgálatokat végezni.
