Magyarországon a szilvatermesztésnek kultusza van, gondoljunk csak a pálinkára, vagy éppen az üstben főzött szilvalekvárra. Számtalan fajtája ismert hazánkban ennek a gyümölcsnek és évről évre kerülnek elő érdekesebbnél érdekesebb fajták. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében is létezik egy fajta, amely szinte minden háznál megterem, sokáig mégsem tudta senki, mi a neve.
Létezik egy nem túl nagyméretű (nevezzük aprónak) szilvafajta, ami elsősorban a Felső-Tisza vidékén, a beregi és szatmári síkságon, a Tisza, a Szamos és a Túr árterületein meghúzódó ősi vegyes gyümölcsösökben terem. Ez a szilvafajta az említett területeken szinte minden kertben megtalálható, előszeretettel termesztik az ott élő emberek.
Népszerűségének több oka is van. Legfontosabb és leginkább csábító tulajdonsága, hogy szinte semmilyen gondozást nem igényel. Sokan nem hogy permetezni, még metszeni sem szokták, mégis annyit terem, hogy alá kell támasztani az ágakat, mert sokszor a vékonyabbak le is törnek a rengeteg termés súlya alatt.
A gömbölyű alakú gyümölcsök szeptember elején kezdenek érni és igen értékes szárazanyag-tartalommal rendelkezik. A penyigei szilvalekvár elsősorban ebből a szilvából készül. Épp ezért a fajtát egy ideig penyigei kék szilvának nevezték.
2012-ben azonban a Fajtaminősítő Bizottság külön fajtaként ismerte el a szilvát, a neve azonban penyigei szilva helyett „Nemtudom szilva” lett. Ennek egy régi történet az oka: egyszer ugyanis egy idegen, Penyigén járva többektől is megkérdezte, hogy milyen szilva ez, ami minden kertben megterem, de mindenki azt a választ adta, hogy ’nem tudom’. Így kapta ezt a nem mindennapi nevet.
Egyébként egyre nagyobb az érdeklődés a Nemtudom szilva iránt, szedéskor a kereskedők versenyt futnak a limitált mennyiségű termésért. A belőle készült élelmiszerek is egyre kelendőbbek, gondolunk itt a lekvárra elsősorban, de a pálinkát is sokan vásárolják.
