Tény, hogy ha nem változtat az emberiség az életvitelén, komoly problémák adódhatnak a fajfenntartás terén. Sokan hangot is adnak ennek, miniszterek, tudósok, közismert személyek, de úgy tűnik, semmi hatása nincsen ezeknek a megnyilvánulásoknak. Tényleg fontosabb a profit, mint az emberiség jövője?
Szolgálni kellene a fenntarthatóságot az élet minden területén! Számtalan tanulmány igazolja, hogy a világ nagy élelmiszergazdasági rendszerei közül egyedül az ökológiai (biológiai, bio) gazdálkodás felel meg a fenntarthatóság követelményeinek.
A magyar biogazdálkodás valamikor élenjáró volt mindaddig, amíg a közérdeket érvényesíteni szándékozó Biokultúra mozgalom határozhatta meg az irányt. Az EU csatlakozáskor a tíz csatlakozó közül csak mi (9 éve) és Csehország (2 éve) volt képes arra, hogy EU komfort biogazdálkodást mutasson fel. Mondták is a többieknek: „bezzeg Magyarország”.
Hát azóta jól lemaradtunk! Élenjárókból szinte sereghajtók lettünk! Azért, mert a profitérdekeket gátlástalanul érvényesíteni tudó hazai nagyüzemi-, vegyszer- és egészségipari multinacionális lobbi tartotta kezében az irányítást hosszú éveken át. „Álzöld” környezeti támogatási programok (alapprogram, szántóföldi integrált program), készletkisöprést szolgáló, „feltétlenül szükségesnek” minősített vegyszerek EU betiltás utáni magyarországi használhatósága, a légi permetezés megtartása, mind-mind ezeknek a beavatkozásnak a szomorú jelei.
Katz törvénye értelmében: „Emberek vagy államok csak akkor járnak el észszerűen, ha már minden más lehetőséget kimerítettek.” Hát kimerítették itthon is, máshol is! Reméljük nem későn, de talán lassanként eljön az észszerűség ideje!
Vannak negatív jelenségek is (az állami földek „tömeges” kiesése a biogazdálkodásból, takarmánytermő terület nélkül maradt bio állattartók stb.), de több a pozitív. Genetikailag módosított élőlényektől mentes mezőgazdaság kikötése az Alaptörvényben, elfogadott Ökológiai Gazdálkodási Akcióterv, amely „az ágazat helyzetének javítását, valamint az ökológiai gazdálkodás terén az EU élmezőnyébe kerülését célozza”, az ökogazdák elővásárlási és előhaszonbérleti joga a Földforgalmi törvényben, a biogazdálkodás széleskörű elfogadása a közéletben.
Bár lehetne még jobb, a magyar biogazdák mégis bizakodva nézhetnek a 2016-2020 közötti időszak ökológiai gazdálkodás támogatási rendszer felé, hiszen háromszorosára növelt keret, minden kategóriában emelt támogatási összeg jellemzi az új időszakot és most úgy látszik, hogy elmaradnak a „parasztbosszantó” külön előírások is; „csak” az EU és hazai ökológiai jogszabályoknak kell megfelelniük. Reménykedünk, hogy közel másfél éves támogatás nélküli időszak után 2016. január 1-jétől végre méltó – bár a társadalmi hasznosságot még közel sem tükröző, de–, jelentős kifizetések illetik meg a régi és új biogazdákat.
Közben az Országgyűlés elfogadta a földművelésügyi miniszter beterjesztésére a 27/2015. (VI. 17.) OGY határozatot „A 2015-2020 közötti időszakra szóló Nemzeti Környezetvédelmi Programról”. A terjedelmes dokumentumban nem túl gyakran olvashatjuk az „ökológiai gazdálkodást”, de ahol szerepel, ott bizony komoly távlatokat nyit a biogazdálkodás előtt. Ilyenek olvashatók benne: „az ökológiai gazdálkodással hasznosított területek kiterjedésének 350 ezer ha-ra történő növelése”, „minden lehetséges agrártámogatási jogcím esetében a pályázatok elbírálásakor többletpontok odaítélése a természetközeli gazdálkodás (ökológiai növénytermesztés, rideg állattartás stb.) ösztönzésére”, „az ökológiai gazdálkodást segítő tudásbázis fejlesztése” stb.
Látható, hogy a tervek már megvannak, nincs más hátra, végre kell hajtani azokat!
Forrás: biokultura.org
