A napraforgóra gazdaságilag az egyik legveszélyesebb kórokozó a napraforgó peronoszpóra, amely a növény fejlődésének bármelyik szakaszában fertőzhet. A leggyakoribb a csíranövénykorban történő fertőzés, ekkor a növényke elpusztul és a kelés hiányossá válik. Amennyiben az inokuláció a kelés idején történik, a növény internódiumai megrövidülnek és torz leveleket fejleszt. Hogyha 2-4 leveles állapotban fertőződik, jellemző a rozettás habitus, rövid internódiumú szár és a felfelé néző, meddő tányér. A későbbi, 8 leveles állapotban történő inokulációra a levélfonákon megjelenő fehér bevonat utal. A fertőzés sokszor látható tünet nélkül történik meg.
A NAK írta meg, hogy a Plasmopara halstedii, vagyis a napraforgó peronoszpóra tüneteként jelentkező növénytörpülést súlyos anyagcserezavarok okozzák. A klorogénsav tartalma a fertőzéskor a napraforgóban jelentősen megnő, majd visszaesik. Ezen kívül erőteljesen csökken a növények auxintartalma. A gomba áttelelő formái az oospórák, amik növényi maradványokon akár évekig is megőrzik életképességüket, továbbá a fertőzés maggal is átvihető. Az oospórák a megfelelő nedvesség hatására kicsíráznak, sporangiumtarót fejlesztenek. Ezekben makrosporangiumok jönnek létre, ott alakul ki a rajzóspóra. A rajzospórák pozitív kemotaxis révén, aktív mozgással keresik fel a csírázó napraforgó gyököcskéjét és sziklevelét, ott pedig csíratömlőt fejlesztenek.
Sejten belül növekszik és vonja el a tápanyagokat
Az epidermiszt áttörve a gomba intercellulárisan, a sejten belül növekszik, miközben hausztóriumainak segítségével a sejtekből vizet és tápanyagot von el. Optimális környezeti feltételek megléte esetén erős fruktifikáció figyelhető meg a növény levelének fonáki részén, amelyben a sporangiumtartók és a sporangiumok alakulnak ki. Ezek a szél közvetítésével a napraforgón másodlagos fertőzéseket okoznak.
A cikk beszámol róla, hogy Magyarországon az elmúlt időszakban két új rasszt, a 704-es és a 714-est mutattak ki.
A megjelenésüknek a megfelelő időjárási körülmény, a szűk vetésforgó és a hanyag gyomirtás is kedvez. Az új napraforgóhibridek viszont ellenállóak az új patotípusok ellen is. A kórokozóval szembeni védekezés során elengedhetetlen az integrált növényvédelmi szemlélet, így nem hagyható figyelmen kívül az ellenálló hibridek termesztése, a megfelelő vetésváltás, a célzott fungicides vetőmagcsávázás, illetve a több alkalommal történő herbicides kezelés sem.
Forrás:
Frank J. és Szendrő P.,(2011): A napraforgó, Szent István Egyetemi Kiadó / Bán R., Kovács A., Baglyas G., Perczel M., Égei M., Turóczi Gy. Körösi K.,(2016): Napraforgó-peronoszpóra (Plasmopara halstedii (Farl.) Berl. et de Toni) patotípusok elterjedése hazánkban. Növényvédelem 52 (8) /NAK-Balázs Viktor
