Miközben a világpiaci kilátások a fokozódó verseny ellenére biztatóak, Magyarországon a magas önköltség, a szigorodó környezetvédelmi előírások és az alacsony jövedelmezőségű feldolgozás egyaránt komoly kihívást jelent a tejiparban. Bár a tejtermékek iránti világpiaci kereslet erőteljesen növekszik, és az Európai Unió 2015-től megszüntette a termelést korlátozó kvótarendszert, a fenti változások valószínűleg fékezni fogják az iparág fejlődést. Miként válhat sikeresebbé a hazai tejágazat?
Az OTP Agrár szakértői szerint nyilvánvaló, hogy a tejágazat jelenlegi jövedelem-stabilitását biztosító uniós támogatási rendszer hosszabb távon nem tartható. Így a gazdálkodóknak egyre inkább ki kell használniuk a hatékonyság növelésére esélyt kínáló lehetőségeket. Ez biztosíthatja, hogy a telepek méretét és a meghatározó gazdaságok termelési színvonalát tekintve helyzeti előnyben lévő Magyarország ne vesztesként élje meg az előttünk álló változásokat.
A globális előrejelzések szerint – a 2017-2019 közötti átlaghoz képest – 2029-re 23 százalékkal bővül a friss tejtermékek fogyasztása. Így évente átlagosan 400 ezer tonnával nőhet az uniós export, megőrizve a kontinens vezető pozícióját a piacon.
A magyar tejágazat helyzete
A magyarországi tejtermelés alapja a tenyésztési és tenyésztésszervezési szempontból jól kézben tartott tehénállomány, amelyben az ellenőrzött tejtermelő jószágok aránya kiemelkedő. A hozamok uniós összehasonlításban magasak, a tej beltartalmi értékei azonban valamivel gyengébbek (kisebb zsír- és fehérjetartalom). A technológiai háttér az elmúlt években számottevően megújult, a tejelő tehenek úgynevezett életteljesítménye azonban továbbra is alacsony. Továbbá az sem kedvez a tejtermelőknek, hogy – részben makrogazdasági tényezők miatt – a nyerstej előállításának magyarországi önköltsége a nemzetközi versenytársakhoz mérten akár 20-25 százalékkal is magasabb lehet.
A hazai feldolgozók gyártóvonal-kapacitáskihasználtsága jelentősen elmarad a lehetőségektől. Az pedig a teljes tejpiacot sújtja, hogy a magyar tejgazdaság az elmúlt 3 évtizedben elveszítette belső piaca csaknem negyedét. Az egy főre jutó éves tej- és tejtermékfogyasztásunk pedig jelenleg az EU fejlett országaiénak csupán 55-60 százalékát teszi ki.
Ráadásul ezt a zsugorodó piacot az indokoltnál jóval nagyobb mértékű és növekvő arányú importáruval látják el.
Ezek a kitörési pontok a magyar tejágazat szereplőinek
- a hazai tejtermelő és feldolgozó ágazat versenyképességét hátráltató körülmények megszüntetése,
- a termelési hatékonyság javítása,
- az innováció, valamint
- a termelői szerveződések és együttműködések erősítése a rendelkezésre álló nemzeti és uniós támogatások igénybevételével.
A szakértők szerint ez jól hangzik, de nem árt az óvatosság. Az elkövetkező időszakban elérhető jelentős támogatások ugyan növelik a beruházási kedvet, viszont elhomályosíthatják a kockázatokat, különösen a feldolgozóknál tervezett fejlesztéseknél. Ugyanis nem sokat ér egy nagyszabású beruházás, ha az ott előállított terméknek nem lesz piaca.
A támogatások odaítélésénél ezért szükséges kiszűrni a felesleges kockázatokat, amit hatékonysági indikátorok meghatározásával és számonkérésével tehető meg. Továbbá célszerű a kormányzati ágazati fejlesztési programokban kapacitáskorlátokat alkalmazni – írták.További részletek és konkrét javaslatok a fejlesztési tervek megvalósítására az OTP Agrár legutóbbi szakcikkében olvashatóak.
