Az NPN hatékony felhasználása összetett, ezért a tejelő szarvasmarhák gyakorlati takarmányozásában szükséges az NPN felhasználásának megértése. Az NPN kifejezés olyan összetevőkre utal, mint a karbamid, a biuret és az ammónium-bikarbonát, amelyek nem fehérjék, de a bendőben lévő mikrobák által fehérjékké alakíthatók. A közhiedelemmel ellentétben a legtöbb tejelő szarvasmarha jelentős mennyiségű NPN-t kap.
Az NPN hatékony felhasználása összetett, ezért a tejelő szarvasmarhák gyakorlati takarmányozásában szükséges az NPN felhasználásának megértése. Az NPN kifejezés olyan összetevőkre utal, mint a karbamid, a biuret és az ammónium-bikarbonát, amelyek nem fehérjék, de a bendőben lévő mikrobák által fehérjékké alakíthatók. A közhiedelemmel ellentétben a legtöbb tejelő szarvasmarha jelentős mennyiségű NPN-t kap.
Számos természetes takarmány, például a legelők, a széna és különösen a szilázsok jelentős arányban tartalmaznak NPN-t, ezért a kérődzők takarmányában a speciális NPN-források használata tovább fog növekedni.
NPN-források
A kérődzők takarmányozásában leggyakrabban használt NPN-forrás a karbamid. Számos más terméket is használtak már kísérleti és kereskedelmi céllal, de a legtöbbjük magasabb költségük vagy rosszabb ízletességük miatt nem hasonlítható a karbamidhoz. Bár néhányuknak bizonyos helyzetekben jelentős előnyei lehetnek a karbamiddal szemben.
Táplálóérték
Az NPN-vegyületekből képződő mikrobiális fehérje magas tápértékű. Az NPN-t és fehérjét vagy aminosavakat nem tartalmazó tápokkal etetett tehenek képesek laktálni és normálisan szaporodni, de nem lehet maximális termelést elérni olyan állatokkal, amelyek csak NPN-t mint N-forrást tartalmazó tápokkal táplálkoznak. Ennek oka, hogy a limitáló aminosavak mikrobiális szintézise nem elegendő ahhoz, hogy kielégítse az izomfehérje és a tej előállításához szükséges igényt a genetikailag kiváló állatokban.
Gazdasági előnyök
A tejelő szarvasmarhák takarmányában a természetes fehérjekiegészítők NPN-nel történő helyettesítésének jövedelmezősége több tényezőtől függ. Beleértve az NPN-forrás költségét, a helyettesített természetes fehérje relatív árát és a helyettesítésre adott állati reakciót. Ez általában a tejhozam változásában tükröződik. Ugyanazok az alapelvek érvényesek a nagy és kis állományokban használt NPN-re, de a kockázatok és az előnyök az állomány méretével nőnek.
Az NPN felhasználását befolyásoló étrendi tényezők
Megfigyelték, hogy a táptalaj fehérjetartalmának növelésével a fehérjévé átalakított karbamid mennyisége jelentősen csökkent. Arra is van bizonyíték, hogy a karbamid nem hasznosul olyan jól, ha csak szénával vagy más takarmányokkal etetnek, mint ha keményítőt vagy gabonaszemeket is tartalmaz az étrend.
A bendőben történő optimális mikrobiális növekedéshez és a karbamid hatékony felhasználásához különböző ásványi elemekre, köztük foszforra és kénre van szükség. Továbbá, kis mennyiségű olaj hozzáadása a tisztított takarmányokhoz kielégítő teljesítményt eredményezett a tejelő teheneknél, amikor a karbamid és az ammóniumsók voltak az egyedüli nitrogénforrások.
Az NPN használata a takarmányozási programokban
A karbamid felhasználása során a gyors ammóniává történő átalakulás jelenti a fő problémát. Ezért az alábbiakban olyan termékek, kombinációk és eljárások kifejlesztésére tettek kísérleteket, amelyekkel csökkenthető az átalakulási arány.
A szemek és a karbamid kombinációinak hővel, nedvességgel és/vagy nyomással történő kezelése. A helyzet azonban zavaros, mert a kombinációk kedvező hatásai részben a feldolgozásnak a gabonára gyakorolt hatásaiból adódhatnak, és nem csak a karbamid ammóniává való lassabb átalakulásából.
Ammóniás termékek és takarmányok használata NPN-forrásként a tejelő szarvasmarhák számára. Ilyen például az ammóniás rizshéj, a répapép és a citruspép. Megfelelő felhasználás esetén ezek az NPN-források sikeresen fedezhetik a tejelő szarvasmarhák nitrogénszükségletének egy részét.
Ammóniumsók, például ammónium-polifoszfátok, mono-ammónium- és di-ammónium-foszfát használata, amelyek jól hasznosított nitrogén- nitrogénforrások. Más ammóniumsók viszonylag mérgezőek, és az ezeket tartalmazó takarmány nem ízletes.
Az NPN hatása a tejtermelésre
Bizonyos bizonyítékok alátámasztják azt az elképzelést, hogy a magas hozamú tehenek negatívabban reagálnak a magas NPN-értékre, mint az alacsony hozamúak. Számos jelentés azonban kimutatta, hogy az NPN etetése az ajánlott szinteken összeegyeztethető a magas tejhozammal. Egy 3 éven keresztül végzett vizsgálatban egy állomány 55%-át NPN-nel, a többi 45%-át pedig természetes fehérjével etették. Mindkét csoport átlagosan körülbelül 5900 kg tejet adott lefejt tejjel, a tejzsír és a tej egyéb összetevőinek változása nélkül.
Figyelembe veendő szempontok
Ha egyszerre túl sok karbamidot etetünk, vagy ha nem áll rendelkezésre elegendő szénhidrát, a bendőben gyorsabban felhalmozódhat a felesleges ammónia, mint ahogyan azt a baktériumok fel tudják használni. Ez a felhalmozódás nitrogénpazarláshoz és esetleg az állat elpusztulásához vezethet.
Az etethető karbamid maximális mennyisége a következő lehet:-
– v 1% karbamid a gabonakeverékben.
– v 0,5% a kukoricaszilázsban (4,5 kg/tonna). Ha 0,5%-ot adunk a kukoricaszilázshoz, akkor a gabonában lévő mennyiséget csökkenteni kell. A 4,5 kg karbamid/tonna kukoricaszilázs hozzáadásával a fehérjetartalom 8%-ról 11-12%-ra emelkedik szárazanyag-alapon (a keletkezett veszteségektől függően).
A karbamidot csak más takarmányokkal keverve szabad a teheneknek etetni. Íztelen, ezért a legtöbb tehén önmagában nem enné meg. Nagyon fontos, hogy a karbamidot egyenletesen keverjük a takarmányba. A nem megfelelő keverés a túlzott mennyiség elfogyasztása miatt az állatok mérgezéséhez vezethet.
A karbamid nem ajánlott nyers szóját tartalmazó gabonakeverékekhez. A nyers babban lévő ureáz nevű enzim a karbamidot ammóniává alakíthatja, amely viszont elveszhet, és a takarmány kevésbé lesz ízletes. Kevés nehézség merül fel, ha pörkölt babot vagy szójalisztet használnak a karbamiddal együtt.
Amikor nem ajánlott a karbamid
A magas nedvességtartalmú koncentrátumok vagy meleg, párás időben tárolt koncentrátumok esetében sem ajánlott a karbamid használata. Ebben az esetben a tejelő tehenek csökkent takarmányfelvétele észlelhető, annak ellenére, hogy az állatok fiziológiailag alkalmazkodtak a nagyobb mennyiségű karbamid tolerálásához, valószínűleg a karbamid részleges ammóniává történő hidrolízise miatt. A karbamid nemkívánatos ízének melasszal való elfedése javíthatja a felvételt, különösen, ha a karbamidot az ajánlott mennyiségben használják.
A bendőmikrobáknak időre van szükségük a karbamidhoz való alkalmazkodáshoz. Emellett a tehenek elutasíthatják a jelentősen módosított keverékeket. Ezért ajánlott a karbamidot fokozatosan, legalább 3 hét alatt a kívánt szintre emelni.
A megfelelő ásványianyag- és vitaminpótlás különösen fontos a karbamid etetésekor. A takarmányt ezért kalcium, foszfor, nyomelemek és A-vitamin tekintetében egyensúlyban kell tartani.
A nagyrészt kukoricából és kukoricaszilázsból álló takarmányokhoz ként kell adni. Az 1% karbamidot tartalmazó gabonakeverékekhez tonnánként 2-4 kg nátrium-szulfátot vagy kalcium-szulfátot kell adni.
Egyes tejtermelők aggódnak a karbamidnak az állatok egészségére és szaporodására gyakorolt hatása miatt. Ha a karbamidot az ajánlásnak megfelelően használják, és a takarmány más tápanyagok tekintetében kiegyensúlyozott, a tehenek jól fognak termelni, szaporodni és jó egészségi állapotúak maradnak.
(Forrás: dairyglobal.net)
