2015-ben ismét megrendezésre kerül a Pálinka Országkóstoló, ahol a különleges pálinkák bemutatása mellett kiválasztják Magyarország Pálinkáját is! Ennek apropóján gyűjtöttünk össze néhány kevésbé ismert tényt. Miből készült régen a pálinka és mi volt a neve a 12-13. században? Következzen a pálinka sok száz évre visszanyúló történelmi áttekintése.
A szeszfőzésről szóló első írásos emlékek a 12. századból valók. Ekkor Itáliában a bor lepárlásával hozták létre az égő víz nevű italt, melyet gyógyszerként használtak a hétköznapokban. A gyógyszerészeti bordesztillátumok a 13. századra hazánkban is megjelentek, a 14. században pedig már Erzsébet királyné rozmaringos borszesszel kezelte a köszvényét.
Ami addig csak gyógyszer volt, az a 15. századra élvezeti cikké vált Magyarországon. 1438-ban már egy szeszfőzde is üzemelt Bátfán, sőt, Pozsonyban is élvezeti cikként tekintettek az égetett szeszre. Ezt a szeszt crematum-nak nevezték, amely a gabonapárlatot jelentette, majd később a bor- és seprőpárlatot is így hívták.
A mai értelemben vett pálinkát először törkölyből készítették el a 17. században, majd 1787-ben már nagy mennyiségű erdélyi silvóriumról számolnak be az írások, melyek már gyümölcsök lepárlásával készültek el.
De nem mindig volt ám népszerű az égetett szesz Magyarország minden táján. Főként a borvidékeken vetették meg a pálinkát. A 18. századból származó adófeljegyzésekben több borvidék feljegyzéseiben sem szerepelt a pálinka a bor és a sör mellett.
A 19. században továbbra is népszerű volt hazánk egyes részein a szilva és a törkölypálinka, de egyre inkább átvette a helyüket a kolompér pálinka, ami burgonyapárlat volt és alacsonyabb árának köszönhetően országszerte népszerűvé tette az égetett szesz fogyasztását. Ez a nagy népszerűség az alkoholizmus emelkedését vonta maga után.
Az 1820-as években még minden feljegyzés a törkölypálinkáról szólt, az egyéb gyümölcsök pálinkái nem voltak elterjedtek. Később már eperpálinkát is említenek, sőt, 1855-ben a göcseji körtepálinkáról is feljegyzések készültek.
1888-ban a szeszadó-törvényben maximalizálták a szeszgyárak és főzdék számára az előállítható pálinka mennyiségét és ez a rendelkezés a második világháború végéig érvényben is maradt. A második világháborút követően a hibátlan gyümölcsök szeszipari felhasználására pazarlásként tekintettek az ország vezetői, így a forgalomba kerülő ’üzemi’ pálinkák a rossz minőségű gyümölcsökből készültek. Megjelent a bérfőzés intézménye is, állami főzdékben kifőzték magánemberek pálinkáját is, cserébe a kifőzött szesz felét és némi pénzt kértek el. Később ez annyiban módosult, hogy a főzésért már csak pénzt fogadtak el a főzők.
A kereskedelemben nem a gyümölcspálinka, hanem a kommersz pálinka terjedt el, ami vízből, finomszeszből és mesterséges ízeszenciákkal készült. A kommersz mellett megjelent az úgynevezett különleges pálinka, amely hasonlított a kommersz pálinkára azzal a különbséggel, hogy minimális gyümölcspálinkát is kevertek hozzá.
Mit is neveztek pálinkának régen és mit nevezünk így ma?
A 18. századtól minden égetett szeszt pálinkának neveztek, függetlenül attól, hogy miből készült, így pálinkának hívták a gabonapárlatot, a burgonyapárlatot és a seprőpárlatot is. A 20. század második felétől kezdve a párlatfajtákat már saját névvel kezdték ellátni (brandy, gin, vodka, stb.), így a 2000-es évek elejére a pálinka szó már csak a törkölypálinka, a seprőpálinka, a gyümölcspálinka és a gyümölcspálinka-utánzat címkéjén szerepelhetett.
2004-ben a pálinka eredetvédettséget kapott, ami azzal jár, hogy pálinkaként csak tiszta gyümölcs- és törkölypárlat kerülhet forgalomba. A pálinka nevet ettől kezdve csak Magyarországon, illetve Ausztria néhány tartományában lehet használni, más országok nem gyárthatnak pálinkát.
Legismertebb pálinkafajták:
- kisüsti pálinka,
- ágyas pálinka,
- törkölypálinka,
- gyümölcspálinka,
- vadgyümölcs-pálinka,
- érlelt pálinka.
Ugyan a pálinka már önmagában egy eredetvédett gyümölcspárlat, de egyes földrajzi területeken, jellemző gyümölcsökből készített, kiemelkedő minőségű pálinkákat további védelemmel látták el. Ezek a következő pálinkák:
- Szatmári szilvapálinka,
- Kecskeméti barackpálinka,
- Békési szilvapálinka,
- Szabolcsi almapálinka,
- Gönci barackpálinka,
- Újfehértói meggypálinka,
- Göcseji körtepálinka,
- Pannonhalmi törkölypálinka.
Forrás: wikipedia.hu
