Az antibiotikumok nem megfelelő használata antibiotikum-rezisztenciához vezet. Bár több ország betiltotta az antibiotikumok növekedést elősegítő és profilaktikus célú használatát, az antibiotikumok globális használata még mindig meglehetősen kiterjedt. Ezért fontos az intenzív sertéstenyésztési rendszerekben a gazdaságon belüli fő stresszorok azonosítása, a sertések egészségére gyakorolt negatív hatásuk értékelése.
Mindezeken kívül ide tartozik az olyan stratégiák keresése, amelyekkel értékelhető, hogy a sertések jólétének és egészségének javítása hogyan járul hozzá az antibiotikum-csökkentéshez a sertéságazatban.
Az elmúlt évtizedekben az állatjóléti és környezetvédelmi kérdések komoly aggodalomra adtak okot. Az Állategészségügyi Világszervezet szerint „egy állat akkor érzi magát jól, ha egészséges, jól táplált, biztonságos, nem szenved kellemetlen állapotoktól, például fájdalomtól, félelemtől és szorongástól, és képes a fizikai és mentális állapota szempontjából fontos viselkedésformák kifejezésére”.
Az intenzív sertéstenyésztési rendszerekben a nagy állománysűrűség azonban stresszfaktoroknak, környezeti kórokozóknak, valamint a légzőszervi és bélrendszeri betegségek terjedésének teszi ki a sertéseket. Ennek eredményeképpen a becslések szerint 2030-ra a gazdaságokban az antibiotikumok használata 11,5%-kal nő.
Hogyan okoz betegséget a stressz?
Amikor az olyan fiziológiai paraméterek, mint a pH, az oxigénellátás, a hőmérséklet és a vércukorszint stabilitását stresszorok veszélyeztetik, a szervezet allosztatikus folyamatot indít el az egyensúly helyreállítása érdekében. Ez a folyamat azonban kiváltja a stresszválaszt, riasztási választ készít elő, és serkenti a kortizol kiválasztását, amelynek metabolikus, kardiovaszkuláris és immunológiai hatásai vannak. Az allosztatikus folyamat túlzott aktiválása distresszt eredményez, szenvedést okozva és csökkentve az állatok jólétét.
Biológiai védekezés
A stresszorok biológiai védelmet aktiválnak, amely viselkedési választ, autonóm idegrendszeri választ, neuroendokrin választ és immunválaszt vált ki. A krónikus stressz csökkenti a sertések természetes képességét arra, hogy sikeres választ adjanak az immunrendszer kihívására. Ezen túlmenően a nagy termelési teljesítményű sertések sebezhetőbbek a betegségekkel szemben, mivel az immunrendszer rovására anyagcsere-erőforrásokat fordítanak a növekedésre.
Melyek a fő stresszorok a gazdaságban?
Az intenzív sertéstenyésztési rendszerekben a gazdaságon belüli fő stresszorok a következők: a) a tartási környezethez kapcsolódó stresszorok és b) a gazdálkodási gyakorlatból származó stresszorok.
Az első csoport az intenzív tartás fizikai korlátaihoz kapcsolódik, beleértve a mozgás, a szocializáció és a természetes viselkedésmódok kifejeződésének korlátozását, valamint a kedvezőtlen éghajlati viszonyokat, például a hőstresszt.
A második csoport a takarmányozással, a születés előtti stresszel, az újszülöttek kezelésével, az elválasztással, a korai szállítással, az ismeretlen állatok keveredésével, a csonkításokkal és az ember-állat interakciókkal kapcsolatos. Ezek a tartási és kezelési tényezők a sertésekben distresszt okoznak, és olyan betegségeket okoznak, amelyeket antibiotikumokkal általában megelőznek vagy kezelnek.
A legtöbb tenyésztő minden sertés esetében antibiotikumos kezelést alkalmaz a stresszes kezelési gyakorlatok, például az ivartalanítás, az elválasztás és a befejezési időszak körül.
A sertések jóléte és az antibiotikum-használat
A gazdaságban az antibiotikum-használat célja a stresszorok által okozott légzőszervi, bélrendszeri és szaporodási betegségek megelőzése vagy kezelése.
Tanulmányok kimutatták, hogy a sertések korai életszakaszában sok nagy stresszt okozó gazdálkodási gyakorlat történik, és a malacok a legtöbb antibiotikummal kezelt korcsoport. Ezen túlmenően a legtöbb tenyésztő az összes sertés esetében antibiotikumos kezelést alkalmaz a stresszes kezelési gyakorlatok, például az ivartalanítás, az elválasztás és a befejezési időszak körül.
A keresztnevelés és a malacok alacsony testtömege vagy gyenge súlygyarapodása szintén összefügg az antibiotikum-használattal. Továbbá a rossz levegőminőség és a higiénia, valamint a nem megfelelő létesítményi körülmények fokozott antibiotikum-használatot okozhatnak légzőszervi megbetegedések esetén. Az elégtelen ivóvízellátó berendezések és a gazdagítás hiánya, valamint a nagy állománysűrűség összefügg az ízületi fertőzések és a farokharapás miatti antibiotikum-használattal.
Hogyan kezelhető a probléma?
Az elhelyezés és a környezet gazdagításának javítása kulcsfontosságú tényező a disznók stresszének és unalmának csökkentésében. A jó elhelyezés biztosítja a hőkomfortot, lehetőséget teremt a sertések számára a mozgásra és a felfedezésre, csökkenti a sántaság előfordulását, csökkenti az agonisztikus interakciókat és a stresszt, javítja a kocák anyai és a malacok szociális viselkedését, valamint növeli a malacok ellenálló képességét és rugalmasságát a kórokozókkal való szembenézés esetén.
A környezet gazdagítása lehetővé teszi a sertések számára, hogy kifejezzék a higPosthly motivált veleszületett viselkedésformákat, elősegíti a pozitív affektív állapotokat, és javítja az immunrendszer fejlődését és a bélmikrobióta kialakulását a korai életkorban. Ezenkívül a pozitív ember-állat interakciók biztosítják a sertések jólétét a gazdaságban, és csökkentik az antibiotikum-használatot.
Záró megjegyzések
A gazdaságon belüli stresszorok befolyásolják a sertések ellenálló képességét a kórokozókkal való szembenézés során, növelik a betegségek kockázatát, és fokozzák a sertéságazat globális antibiotikum-felhasználását. Tanulmányok azt mutatják, hogy a sertések jólétének javítása megfelelő tartási stratégiákkal csökkenti az antibiotikum-felhasználást. Az iparnak, a fogyasztóknak és a kormányoknak azonban támogatniuk kell a sertéstenyésztőket a fenntartható megközelítés felé való elmozdulásban és a gazdaságon belüli antibiotikum-használat ésszerű csökkentésében.
(Forrás: pigprogress.net)
