Az alumíniumgyártás mellékterméke, a vörösiszap nagy mennyiségű nátrium-hidroxidot tartalmaz, ami erősen lúgossá és sóssá teszi azt. A növények pedig nem képesek elviselni ezt, ezért a visszamaradt zagy hasznosítása komoly problémákat okoz. Főleg az olyan országoknak, ahol nagy mennyiségben állítanak elő alumíniumot, mint például Ausztrália vagy Kína.
Egy olyan új technológián dolgoznak Ausztráliában, melynek segítségével hasznosítható talajjá lehet alakítani a mérgező vörösiszapot – írja a Magyar Mezőgazdaság. Ezzel megoldódna a zagytárolók drága rehabilitálásának gondja. A Queenslandi Egyetem Fenntartható Ércek Intézetének egyetemi docense, Longbin Huang vezeti azt a kutatást és fejlesztést, melyben olyan környezetbarát technológiát dolgoznak ki, amivel a vörösiszapból egy talajhoz hasonló termesztőközeget készítenek.
A világ legnagyobb bauxit-kitermelője megoldást szeretne a vörösiszap kezelésére
Ma is több millió tonnányi bauxit üledéket, vagy más néven vörösiszapot tárolnak Ausztrália és a világ zagytározóiban. Huang elmondta, hogy az eljárás, amit Ausztrália alumíniumgyáraiban terepen is teszteltek, lehetőséget ad arra, hogy a költséges vörösiszap rehabilitációs módszereit nemcsak Ausztráliában, de világszerte is megváltoztassák.
A kutatás két éves terepi kísérletsorozattal indult Ausztrália északi területén, Goveban. A vizsgálatokat a Rio Tinto Aluminium cég közel 600 ezer dollárral támogatta. A hat hónapos kísérleti projekt ígéretesen fejeződött be, így két alumíniumgyár, az RTA-Yarwun és a Queensland Alumina Limited (QAL) közösen fektet be több, mint 1 millió dollárt a 2018 júniusában induló terepi talaj-képző projektbe, ami mindkét cég vörösiszap tározóit érinti.
A kutatások szerint a sós víz képes semlegesíteni a vörösiszapot. Mégpedig úgy, hogy „só-pelyhek” maradnak a felszínén. Ehhez a környékről származó egyéb hulladékokkal pótolják a legfelsőbb talajréteget, például a közeli hőerőműből származó hamuval, vagy a lakossági komposzttal.