A fiatalok idővel átveszik a stafétát a szakemberek szerint, akik az elmúlt években a Hajdúság peremén található Kaba városban megtartott térségi mezőgazdasági fórumokon többször is hangot adtak ennek a véleményüknek. Azt, hogy a szülők által elindított, felépített gazdaságot milyen előzmények után, miként viszik tovább a fiatalok, az idősek mit tudnak továbbadni, Kovács Gusztáv és Cseke Béla példáján keresztül mutatták be.
A Cívishír számolt be a kabai agrár-generációváltásról. Kovács Gusztáv 49 éves, és két öccsével viszi a szülők által létrehozott gazdaságot. A vállalkozást megalapozó szülők aktívan már nem vesznek részt a gazdálkodásban. Őstermelőként azonban igen, és bizonyos adminisztrációs munkákat is végeznek – írták. A három testvér viszi a gazdaságot.
Így áll össze a gazdaság működése
A feleségem, valamint a kisebbik öcsém felesége is a társaságban dolgozik adminisztrátorként. Mi, fiúk, a gazdálkodást végezzük. Mégpedig úgy, hogy az én részem az ügyvitel és a kapcsolattartás, a középső testvérem a műszaki részt végzi, a legkisebb pedig a beosztást és a munkaszervezést. Az iskolát mi még nem tudatosan választottuk, hiszen akkoriban még azt nem lehetett látni, hogy a szülők által elindított mezőgazdasági tevékenység így ki tud majd bontakozni.
Azt, hogy idáig jutottunk, a gyermekkorunkban megszerzett munkaszeretetünk és a kitartásunk alapozta meg. Mindig az volt a fontos, hogy hogyan oldjuk meg a problémákat, miként juthatunk előre. Mindig a sikerek tartották bennünk a lelket és a továbblépési akaratot. A gyermekkori tapasztalat óriási jelentőségű, az anyagi alap nem feltétlenül – mondta.
Két lányom van. Azt még nem lehet tudni, milyen irányba indulnak el, titkon reménykedem benne, hogy idővel be tudnak majd kapcsolódni a társaságunk munkájába. Tapasztalatom szerint mindenképpen előny, hogy családtagok vannak együtt, hiszen a bizalom teljes. A közös célok, az irány és az együtt gondolkodás előnyös. A szakmai viták – mert ilyenek is vannak – eredményei nagyon megalapozottak, hiszen több szem többet lát. Idővel lehet, szétválnak majd útjaink, a testvéreim és a gyermekeik egy-egy területet visznek majd – fogalmazott Kovács Gusztáv, aki rövid áttekintést adott családi gazdaságuk fejlődéséről is.
Elmondta, hogy az édesapja a 70-es években kezdett el állattenyésztéssel foglalkozni, háztáji gazdaságban. Nem akart a szövetkezetbe menni. A két öccsével, ahogy nőttek, úgy kapcsolódtak be a munkába. A kezdeti egy-kettőhöz képest a 90-es évek elején már 55-60 szarvasmarhát, ebből arányaiban 30 százalék fejőstehenet tartottak, és volt egy 60-100 darabos sertésállományuk is.
Problémás volt a takarmánybeszerzés, mert abban az időben nem volt könnyű saját földet szerezni, vagy területet bérelni. 0,6 hektárról indultak, és a rendszerváltásig közel 3 hektárig jutottak. Az állatok ellátását korábban a bérelt területek, az árokpartok kaszálásával biztosították. A rendszerváltás után licitálással, kárpótlási jegyért sikerült területekhez jutni, így már mintegy 20 hektáron gazdálkodhattak. Ehhez a területhez állítottak be mezőgazdasági gépeket. Korábban állati erővel oldották meg a takarmánybeszerzést. Utána az állatokat eladták. Bérmunkaigény is volt, továbbá bérleti lehetőségek voltak területre. A gépparkot folyamatosan bővítették, korszerűsítették. Idővel felhagytak az állattenyésztéssel, a takarmány-előállításra és a szántóföldi gépi szolgáltatásra álltak át. Mára eljutottak oda, hogy a bérelt és a saját terület 400 hektár, a kabaiaknak pedig 1600 hektáron komplex szolgáltatást végeznek.
Együtt a két fiúval
Cseke Béla a maga 70 évével az idősebb korosztályhoz tartozik. Ő maga mezőgazdasági vállalkozó, és tevékenységét a már szakirányú mérnöki végzettségekkel rendelkezö két fia segíti. Egy komplex családi vállalkozást hoztak létre, amiből a kabaiak is profitálnak – írták.
A növénytermesztő vállalkozásomat 1994-ben indítottam el. Már fiatal felnőtt koromban elhatároztam, hogy a „magam ura” leszek – kezdte történetét Cseke Béla. Meghatározó számomra a nagyszüleim és szüleim élete. Nagyszüleim anyai és apai ágon is földművelők és állattartók voltak. A második világháború után a termelőszövetkezetben folytatták a munkájukat, és édesapám is ott dolgozott a nyugdíjazásáig. Az általános iskola után vasesztergályos szakmát szereztem. 1977-ben nősültem. A következő évben sertés bérhízlalásba kezdtünk, kétévente 250-300 hízót neveltünk fel. A 80-as évek végére jött el az idő, hogy a magam ura legyek, kiléptem a munkahelyemről. Vásároltam egy öreg esztergapadot, és a sertésgondozás mellett a lakossági igénynek megfelelve esztergáltam. Ekkor fogtam szarvasmarhatartásba.
Egy hasas üszővel kezdtem, az évek során 16 fejőstehénnek és a szaporulattal dolgoztunk. Az állattartásból származó jövedelem segített hozzá, hogy 1994-ben élni tudjak a Mezőgazdasági Fejlesztési Alapból finanszírozott pályázati lehetőséggel. A vagyonjegy és a kárpótlási jegy, amit a nagyszüleim, szüleim, és a termelőszövetkezetben eltöltött munkám után kaptam, lehetővé tette, hogy elinduljon a vállalkozásom. Saját, néhány hektár föld megművelése mellett gépi szolgáltatásba fogtam – sorolta.
Élete és munkája meghatározó mozzanata volt a két fia születése. Bízott benne, hogy egyszer ők is részesei lesznek ennek a vállalkozásnak. Az idősebbik fiú mezőgazdasági gépésztechnikus, növénytermesztő mérnök, növényvédelmi szakmérnök, és vetőmagtermesztői szakmérnök. A kisebbik gazdasági agrármérnök szakon végzett. Önálló életük kezdetekor az édesapa segítette őket az anyagilag független, önálló vállalkozásuk indításában. A kisebbik fia is a szakmában dolgozik közel 20 éve. Az idősebbik fiúval gazdaságilag külön vállalkozásuk van, de a növénytermesztéssel kapcsolatos munkákat együtt végzik. 2018-ban a két fiúval létrehoztak egy közös céget.
Két évtizede tart a generációváltás
Összességében akár azt is mondhatjuk, a generációváltás nálunk már 20 éve elkezdődött, és még jó pár évig el is fog tartani, ami azt jelenti, hogy együtt tudok dolgozni a gyerekeimmel. Van négy unokánk, és ahogy a gyermekeink esetében, számukra is lehetőséget biztosítunk, hogy amikor eljön az ideje, ők is kivegyék a részüket a családi bizniszből. A generációváltás velejárója, hogy az utánunk következők máshogy gondolkodnak, máshogyan „nyúlnak a dolgokhoz”. Ám ha a célok azonosak, akkor mindenképpen jó sül ki a dologból. Rengeteg munka és lemondás ezt az életet élni, ám mindenképpen megnyugtató, hogy van utánpótlás és van akarat folytatni a megkezdett utat.
