Bár a Dunántúlon jó-közepes kalászos eredményekre és akár rekord közeli kukorica és napraforgótermésre lehet számítani, az alföldi gazdálkodóknál a túlélés a cél. Állományaik kisültek a csapadék hiányában. A továbbiakban is az aszály tartós előfordulásra kell számítani, ami az alkalmazott agrotechnológia teljes átgondolását kényszeríti ki. Vázsonyi László, a VulcanAgro Kft. fejlesztőmérnöke foglalta össze a tennivalókat.
Lassan befejeződik a repcék és a kalászosok aratása, így már meg lehet vonni az idei mérleget. Milyen tapasztalatokat gyűjtöttek a földekről?
A kalászosok terén nagyon heterogén a kép. A Dunántúl déli és nyugati része jól teljesített, bár – mint mindig – most is vannak elégedetlen termelők. Itt 6 és 10 tonna között alakultak a termésátlagok. A Dunántúl egyéb részein viszont csak közepes lett a termés.
Az óriási problémák a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon vannak. Ahogy átlépjük a Dunát egyre nagyobb a baj. A kivételt csak Borsod megye és a Nyírség bizonyos részei jelentik, ahol esett némi csapadék, de az Alföld jelentős részén siralmas állapotú kalászosokat takarítottak be és ugyanez elmondható a repcéről is (már ahol megmaradt).
Idén, nem az alkalmazott technológia volt a legfőbb befolyásoló tényező, hanem a csapadék mennyisége. A repcét ráadásul jelentős rovarkártétel is sújtotta, sok-sok mázsás terméskiesést okozva ott is, ahol jól fejlődött az állomány. A hozamok elmaradását még a magasabb árak sem tudják teljesen kompenzálni.
A kapásnövények most július végén hasonló képet mutatnak. A kukorica állományok az Alföld teljes egészében a felsülés, lesilózás, kitárcsázás határán vannak, miközben a Dunántúl lényegesen szebbek. A nyugati részeken lesznek olyan helyek, ahol kukoricában és napraforgóban a rekordot megközelítő eredmények születhetnek.
Az aszályról már nem jövő időben és feltételesen módban kell beszélni, már most nagyon súlyos a probléma. Az alföldi gazdáknak az újrakezdés pénzügyileg és lelkileg is nagy kihívást fog jelenteni.
Mégis mit lehet ebben a helyzetben tenni?
Az elmúlt 4-5 évben sokszor elmondtam, fel kell készülni arra, hogy minden évben lesz egy aszály sújtotta növény, de bekövetkezhet, hogy mind az öt fő növényünk mindegyike kimondottan rossz termést produkál. Nagy a baj, mert nincsenek akkora tőketartalékok, és elveszthet a lelkesedés a hit, ami ezen a helyzeten tovább lendíti a gazdákat. Sokakban felmerülhet, hogy van-e értelme ezt tovább csinálni.
Az őszi vetésű növényekből, amelyek hidegebb időben és hosszabb tenyészidőben fejlődnek, lehet egy kis árbevételre szert tenni, de ez önmagában nem lesz elég a túlélésre, ha a kapások nem teljesítenek. Ha minden növény „kiesik”, a termelést nem lehet tovább folytatni. Volt hozzávetőlegesen tíz-tizenöt évünk, hogy felkészüljünk az aszályra. A VulcanAgro Kft is többek között azért jött létre, mert tudtuk, hogy a talajok vízmegtartó és tápanyagszolgáltató képességével óriási gondok lesznek. Erre a problémára termékeket és technológiákat kell fejleszteni.
Milyen a gazdálkodók hozzáállása?
Szerintem, különösen a dunántúli gazdák, még mindig nem veszik elég komolyan a problémát. Sokszor látom, hogy egy júliusi aratás után egyből szántani kezdenek, miközben a 100 km-rel keletebbre termelők 2 tonna búzát sem tudtak megtermelni ezzel a talajzsarolássa. Legalább a más kárából érdemes lenne tanulni és még időben változtani. Szaktudás és ismeretek, valamint ezek alkalmazása nélkül nehéz lesz a jövő. A gazdák nem tudják, hogy mit kellene csinálni, hogy mik azok a lépések, amikkel megmaradna a termelés esélye. Nem látom nyomát a helyi összefogásnak, hogy megmozdulna az agrártársadalom a vizek megállítására esetleg saját víztározók építésére.
Sokként érte a magyar agráriumot ez az év, pedig már korábban is voltak intő jelek. Az altalajok a csatornák kiszáradtak, és a nagy tavaink is hatalmas vízszint csökkenést mutatnak.
Most több megye egyszerre lett kárvallott és mutatja ugyanazt a katasztrofális képet. Kimondhatjuk, hogy az idei beruházások veszteséget termelnek, és nem véletlen az, hogy Kelet-Magyarország egyik legnagyobb sertéstenyésztője csődvédelmet kért. Nincs remény arra, hogy a következő növény vagy termése megoldja a pénzügyi problémákat. Nagyon nehéz lesz a következő időszak.
Mit tanácsolna a termelőknek?
Biztos, hogy a talajban lévő nedvességet és a lehulló csapadékot sokkal hatékonyabban meg kellene őrizni. Esetleg még növelni is a talajban lévő víz szintjét, használni kellene a patakokat, fel kellene tölteni a víztározókat. Egyedül azonban ezt nem lehet kivitelezni, ehhez központi segítség is szükséges. Ha talaj nem tartalmaz elegendő vizet, akkor teljesen mindegy, hogy minden agrotechnológiai lépést magas szinten valósítunk meg.
A másik, hogy meggyőződésem, akik a szalmát elszállítják a földjükről, nagy hibát követnek el. 30-40 fokos hőségben hozzá sem lenne szabad nyúlni a táblákhoz, azt takarni, hűteni kellene. Tehát a teljes agrotechnológia megváltoztatására van szükség.
Mi termésnövelőket forgalmazunk, és, ha erről az oldaláról vizsgálom a kérdést, teljesen más a Dunántúl és az Alföld helyzete. Ahol csak pár tonnás eredmények születtek, ott a talaj tápanyagkészlete nem csökkent jelentős mértékben. Ida elég egy kevés oldott tápanyag, amivel a következő növény gyorsan el tud indulni, még ha kevés csapadék is érkezik ősszel.
A tápanyagok elhagyása és csak a nitrogén pótlása egyáltalán nem megoldás. Talajt kell javítani, hogy az sokkal több vizet tudjon szolgáltatni.
Aki továbbra is az agráriumban szeretne dolgozni, annak át kell gondolnia, hogyan tovább. Egy minimális költségvetést kell készíteni, előre tervezni és csak egy jó közepes termésre tervezni. Az input anyagokból a lehető legtöbbet a gyökérzónába tenni, kimosó csapadékre nagyon kevés esély van.
Mik legyenek a változtatás első lépései?
Azt javaslom a gazdálkodóknak, hogy beszélgessenek a cégünk szaktanácsadóival. Keressék meg a legolcsóbb tápanyagot és ne só típusú műtrágyákkal terheljék a talajokat. Inkább folyékony tápanyaggal kell elindítani a növényt, az utolsó pillanatig várni kell a szántással és nem megnyitni a talajokat. És érdemes átgondolni a kalászosok termesztéstechnológiáját. Akár egy olcsóbb vetőmaggal, akár egy saját csávázású vetőmaggal, akár visszavetve. A jövő évben a túlélésre kell tervezni.
A Folyékony NPK kijuttatása mellett meszezni is javasolt. Nem csak a savanyú területeket, de ott is ahol magas a sótartalom, vagy öntözött volt a terület. Miközben az erdőtalajok általában savanyúak, az Alföld jelentős része sóban gazdag. És a sós talaj még rosszabb, mint egy savanyú, mert ott sokkal hamarabb elfogy a növénynek a könnyen felvehető víz. Meszezni kell, hogy tiszta vízhez jusson a növény és a sótartalmat valahogy ellensúlyozni lehessen. Ilyen aszályos körülmények között, egyre több ként kellene pótolni. A kén sokat tud segíteni a viaszréteg növelésében, a növények stressz tűrésében.
A Folyékony NPK-nak alapvetően talajjavító tulajdonsága is van. A több szervesanyag nagyobb életet eredményez a talajban, és könnyebben felvehetőek a létfontosságú tápanyagok. Nem a még több foszfor és kálium kijuttatására kell törekedni ilyen magas árak mellett. Egy kis indító tápanyagtól megerősödik a növény, és ha februártól áprilisig kegyes lesz az időjárás, akkor el lehet gondolkodni azon, hogy mit adjunk még a növénynek. Most a túlélés legyen a cél.
info@vulcanagro.hu
www.vulcanagro.hu
(x)
