Nagy keletje van és nem is rossz ötlet, hogy az állattartók az internetet használva próbálják bővíteni ismereteiket. De vajon elég-e az a tudás, ami a weboldalakról begyűjthető? Ki tudják-e választani az érdeklődők a rengeteg információból a valóban hasznosat? A kérdésekre egy tapasztalt tenyésztő válaszolt, aki az állattartás témájú internetes fórumokat is figyelemmel követi.
A közösségi oldalakat olvasgatva sokszor meglepődöm, mennyire tájékozatlanul vágnak bele egyesek az állattartásba – mondta Pallagi Zsuzsanna a Magyar Mezőgazdaság cikkében. Szinte azzal sincsenek tisztában, milyen állatot tartanak, azzal pedig főleg nem, hogy milyen igényei vannak annak a szegény jószágnak, amelyet tartani akar. Az már szerencsés helyzet, ha még az állat érkezése előtt kezdenek tájékozódni és igyekeznek felkészülni. Ám a tapasztalatom inkább az, hogy sokan először vásárolnak, és utána kétségbeesve próbálnak segítséget vagy megoldást találni a fellépő nehézségekre. Sajnos ilyenkor már sokszor késő.
Az állatvédelem és az állatjólét alapja az, hogy ismerjük és kielégítjük állataink alapvető igényeit: aki például tehéntejjel akarja felnevelni a szegény, elárvult, befogadott gidát, az sokkal hosszabb szenvedésre ítéli azt az állatot, mintha egyszerűen levágta volna. Miközben pedig keresi a megoldást a neten, kapja a mindenféle – számára nehezen szűrhető ötleteket – a vizezett tehéntejtől, a szőlőcukron át a mindenféle keverékekig, és szegény kérdező mit tesz ilyenkor? Végig próbálja a lehetőségeket. És mit tesz szegény kecske? Beledöglik. Mondhatják sokan, hogy moderálni, szűrni kellene ezeknek az oldalaknak a tartalmát, de kinek van erre kapacitása? Ki tudná ezt elvégezni – teszi fel a költői kérdést Pallagi Zsuzsanna.
Vannak azért persze tapasztalt állattartók is, akik hasznos tanácsokat adnak a különböző netes fórumon. Ők megpróbálják elmagyarázni a kezdőknek, mi volt a baj, mit kellene tenni, de a válaszuk természetesen csak egy a sok között. Elvész a tömegben, ráadásul ahogy tapasztalom, a hangadók, az okoskodók sokszor kiutálják őket ezekről a fórumokról. Egy kezdő nem tudja még, kinek a véleményét tekintse irányadónak, nem ismeri a szakmában már bizonyított termelőket. Ráadásul ezeknek a tenyésztőknek sok idejük nincs is a tanácsadásra, az okoskodókkal ellentétben.
Pallagi Zsuzsanna
Más megoldásokat kíván a felelős állattartás
Nem lenne egyszerűbb levágni ezeket a fiatal állatokat? Vagy esetleg tejautomatával, tápszerrel felnevelni, és utána értékesíteni (12 hetes kor után), amikor már képes „normális” kecsketakarmányon is elélni? – kérdezi és egyben javasolja is Zsuzsanna. Ez lenne az igazi állatvédelem és állatjólét. A hetekben láttam ennek a folyamatnak egy teljesen elképesztő példáját az egyik közösségi oldalon: „a kés elől menekítette” saját „tenyésztésű” gödölyéjét. A szegény kis állatot cumin nevelték, állítólag erősen kötődtek hozzá – vagyis a körítés megvolt. A felajánlott állaton viszont egyértelműen a betegség jelei mutatkoztak (remélhetőleg nem egy rettegett fertőző betegség tünetei, hanem csak kóros A-vitaminhiány): a szája, az orra, a szemkörnyéke csupa seb és göb volt. Azt hiszem, ez aztán nemcsak, hogy állatjóléti kérdés, de etikai kérdés is: ilyen állatot továbbadni jóhiszemű, jó szándékú embernek – egyszerűen tilos lenne – mondja. Korábban itt írtunk arról, hogy a kecske lehet a következő évtizedek társállata.
