A Szegedi Tudományegyetem (SZTE) és az Agrártudományi Kutatóközpont az inváziós növényfajok elterjedéséről készít webtérképet természetjárók, illetve természetvédelmi civil szervezetek bevonásával.
Az SZTE szerint a magyar természetvédelem jelenlegi legnagyobb kihívása a biológiai invázió.
Az élőhelyek és az őshonos fajok védelme mellett a lakosság egészsége szempontjából is fontos feladat az agresszíven terjedő özönnövények visszaszorítása. A főként más kontinensről behurcolt, illetve betelepített növények közül a parlagfű a legismertebb, de más invazív fajok pollenje is allergén hatású. Az inváziós növények elszaporodása az utóbbi években fokozódott az árterekben, ennek hatására pedig erősödött az árvizek kockázata – írja az 24.hu .
A biológiai invázió rendkívül gyors folyamat. A súlyos környezet- és természetvédelmi probléma megoldásához a természetvédelmi, árvízvédelmi és népegészségügyi szakembereknek tisztán kell látniuk az inváziós fertőzöttség mértékét, annak aktuális térbeli jellemzőit. Az ezt szolgáló Inváziós Fajok Országos Térinformatikai Adatbázis kialakítása az egyik célja a SZTE Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszékének vezetésével és az Agrártudományi Kutatóközpont Talajtani és Agrokémiai Intézetének közreműködésével létrejött kutatócsoportnak. A szakemberek egy webtérképen közzétett adatokkal segítenék az országos léptékű területi, természet- és környezetvédelmi, árvízvédelmi, illetve erdészeti tervezést.
A kutatócsoport tagjai megkezdték a hat legelterjedtebb magyarországi inváziós növényfaj – a selyemkóró, a keskenylevelű ezüstfa, az aranyvessző, a gyalogakác, a bálványfa, az akác – térbeli jelenlétét bemutató digitális térképek előállítását. A földfelszíni információkat műholdas és távérzékelési adatokkal, drónfelvételek térinformatikai elemzésével is kiegészítik. Emellett a természetjárókkal és természetvédelmi civil szervezetekkel együttműködve közösségi, mobil applikációval gyűjtött terepi adatokra is számítanak.
