Az agrártámogatások piactorzító hatása jelentős, mert az első és a második pillér keretében nyújtott támogatások szintje tagországonként és gazdálkodónként is változik. Továbbá egyes tagországok még a gazdaságok korszerűsítését támogatják, míg mások a környezetgazdálkodási vagy a vidéki életminőség javítását célzó támogatásokat forszírozzák. Zöldítés vagy jövedelmezőség az irány?
Az Agro Napló anyagát szemléztük, amiben leírják, hogy a Közös Agrárpolitika környezetvédelmi intézkedései jellemzően két általános célt szolgálnak: egyrészt elősegítik az olyan közjavak kínálatát, mint a biodiverzitás, az ökoszisztéma szolgáltatások és a tájmegőrzés. Ezek nagysága, összetétele és eloszlása piaci alapon nem egyezne meg a társadalmi elvárásokkal, másrészt csökkenti a természeti erőforrásokat érő negatív hatásokat, mint például a víz- és légszennyezés, valamint a talaj termőképességének romlása.
A modern gazdálkodási eljárásokkal összefüggő környezetszennyezés a piaci kudarc ékes példája.
Az agrár-környezetgazdálkodási támogatások célja, hogy a gazdákat a környezetkímélő gazdálkodásra ösztönözzék a kötelező előírásoknál szigorúbb környezetvédelmi feltételek teljesítésével (pl. biotermelés, extenzív állattartás, tájkép és biodiverzitás megőrzése, valamint az élőhelyek védelme). A gazdák a művelési gyakorlat alkalmazásánál a többletköltségek vagy az elmaradt haszon kompenzációjaként kapnak támogatást. A gyakorlatban a célzott támogatások néhány (általános) intézkedésre korlátozódnak. A gazdákat általában az egyes környezetmenedzselési feladatok végrehajtásáért kárpótolják a konkrét méréssel ellenőrzött környezeti eredmények díjazása helyett. Ráadásul a támogatások összege egységes, azaz nem igazodik az egyes gazdaságok tényleges költségeihez – írja az Agro Napló.
A zöldítés vagy a jövedelmező termelés lesz-e a gazdák útja hazánkban?
Az EU 2018. január 1-jén növényvédőszer-használati tilalmat vezetett be a zöldítés táblaszintű ökológiai jelentőségű területein (EFA). A tilalom célja, hogy javítsa a zöldítés környezeti hatékonyságát és ezen belül a lehető legnagyobbra növelje az EFA-területek biodiverzitásra gyakorolt kedvező hatását. A zöldítés 2018. évi változása főként a nitrogénmegkötő növények (elsősorban a szója, borsó, babfélék, lucerna, csillagfürt) termelését befolyásolja. Az EFA-ként (ökológiai fókuszterület) elszámolni kívánt nitrogénmegkötő növénnyel bevetett területeken, parlagon hagyott területeken, ökológiai jelentőségű másodvetésen és a mezőgazdasági termelés alatt álló erdőszélek mentén található támogatható hektársávokon tilos növényvédő szert használni. Az EFA-ként elszámolni kívánt területen – a bejelentett szántóterület legalább 5 százalékának megfelelő területen súlyozási tényezők figyelembe vételével – az ökológiai gazdálkodásban engedélyezett növényvédő szereket sem szabad használni.
A tilalommal érintett időszakok parlagon hagyott területnél a pihentetés időtartama alatt (jan. 1.–aug. 31.), az ökológiai jelentőségű másodvetés esetében a vetéstől számított 60 nap. A nitrogénmegkötő növényeknél vetéstől a betakarításig és a termelés alatt álló erdőszélek mentén fekvő támogatható hektársávok esetében a termelt növénykultúra vetésétől betakarításáig tart. Végül a gazdálkodónak az egységes kérelemben nyilatkoznia kell, hogy az EFA-ként elszámolni kívánt területen használ-e növényvédő szert. A tiltás nem befolyásolja a SAPS és a termeléshez kötött fehérjenövény-támogatás feltételeit vagy összegét – írják.
Amennyiben a gazdálkodók nem vállalják a növényvédő szerek használatának szigorításából származó termesztéstechnológiai változtatásokat, a kötelezettségüket más típusú EFA-területtel is teljesíthetik.
Így például a növényvédőszer-igényes kultúrák helyett extenzívebb kultúrát termeszthetnek. Ilyen növényi kultúrák a szálas pillangósok vagy takarmánykeverékek, melyek termesztése megoldható a fenntartási időszakra vonatkozó növényvédőszer-tilalom betartása mellett is. A mechanikai gyomszabályozás és helyes agrotechnika itt komoly szerepet kap (ez a parlagon hagyott földterületre és az ökológiai jelentőségű másodvetésre is érvényes) – írja az Agro Napló szakcikke.
Egy példán levezetve 2018-ban a termeléshez kötött támogatás összege meghaladhatja a hektáronkénti 70 ezer Ft-ot, mert a szója és borsó vetésterülete várhatóan 20 százalékkal csökken (a szója vetésterülete előreláthatólag nem éri el az 55 ezer hektárt).
A termeléshez kötött támogatás összege meghatározott, ezért az egy hektárra vetített kifizetés a szemes fehérje növények vetésterületének függvénye
A gazdák 2017-ben a szóját 90 százalékban elszámolták a zöldítéshez. A zöldítés új szabályozásával a szója egy része kikerül a zöldítésből. Helyét másodvetésű zöldítő keverékek veszik át. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy a szója zöldítési területi szorzószáma (súlyozási tényező) 0,7, a zöldítő keveréknél pedig 0,3. Tehát zöldítési szempontból egy hektár szóját 2,3 hektár zöldítő másodvetésű keverék helyettesít. A zöldítés feltételrendszerének szigorítása és a termeléshez kötött támogatás megkérdőjelezhető fennmaradása (2020 után) a jövőben a jövedelmezőség szerepét erősíti.
