A világ bőven elég élelmiszert állít elő ahhoz, hogy ellássa a Föld egyre növekvő népességét. Az élelmezési problémát nem az abszolút élelmiszerhiány jelenti, hanem az, hogy az élelem olyannyira egyenlőtlenül oszlik meg, és annyira irracionális módon fogyasztják, hogy a két oldalon is kirajzolódik a nem megfelelő táplálkozás jelensége. A világ legszegényebb emberei az alultápláltság miatt halnak meg, míg az emberiség egy jelentős részét az elhízás miatt fenyegeti a halál.
A világ élelmezésének egyenlőtlenségéről Jayati Ghosh, az újdelhi Dzsaváharlál Nehru Egyetem közgazdászprofesszora írt véleménycikket a Világgazdaságban, ezt szemléztük. A gondokért nagyrészt az élelmiszer-termelés és -elosztás modern mintái a felelősek. A termelés egyre inkább a nagyvállalatok kifejlesztette művelési technikákon alapszik, még a kisebb gazdáknál is. Ráadásul az élelmiszer-fogyasztás világszerte a kevésbé egészséges és a mind nehezebben fenntartható irányba halad.
Enyhíthet a mezőgazdaság nagy gondjain, ha a kicsik jobban érvényesülnek
Bár a baj egyértelmű, a megoldásáért eddig mégis keveset tettek. A multinacionális agrárvállalatok – az úgynevezett Big Food – dominanciája a digitális gazdaság nagy technológiai cégeinek uralmával ér fel. A széles körben elfogadott nézet szerint csak az ipari jellegű mezőgazdaság képes élelmezni a világot, és kielégíteni a növekvő keresletet. Ez a dogma vezetett a monokulturális műveléshez és a vegyszereknek az élelmiszer-termelésben való túlzott mértékű használatához.
Ezek az eljárások pusztítják a környezetet, rontják a talaj minőségét, sérülékenyebbé teszik a termést a rendkívüli időjárási helyzetekkel szemben. Nagyobb kockázatot jelentenek a gazdák megélhetésére, és így egyre kevésbé lesz biztonságos az előállított élelmiszer. Az ipari jellegű mezőgazdaság ezeken kívül az egészségtelen és veszélyes fogyasztási mintákat mozdítja elő – írja a szerző.
A feladat az, hogy az élelmiszer-termelést fenntarthatóbbá tegyük, valamint biztonságosabb és egészségesebb étrendet alkalmazzunk. Ennek még a megkísérlése is hiábavalónak tűnhet, hiszen a fogyasztók hozzászoktak a globális agrárvállalatok által előállított olcsóbb élelmiszerekhez.
Jó okai vannak annak, hogy megváltozzanak a multinacionális agrárvállalatok módszerei
Ahogy Timothy Wise, a Small Planet Institute kutatója írja új könyvében, az a mítosz, hogy „mi” etetjük a világot, nem állja meg a helyét. A Globális Észak államaiban található ipari jellegű gazdaságok és multinacionális agrárvállalatok nem fedik le a világ élelmiszer-termelésének többségét, annak 70 százaléka ugyanis főként a fejlődő világban található többmilliónyi kisebb gazdaságból származik. Továbbá Wise szerint sok ilyen gazdaság már rendelkezik azokkal az eszközökkel, amelyek a zöld mezőgazdaság céljainak eléréséhez kellenek. Már csak hagyni kell, hogy alkalmazhassák is ezeket. A világnak nincs szüksége új technológiai forradalomra a mezőgazdaságban ahhoz, hogy fenntartható és megtérülő módon történjen az élelmiszerek előállítása. A Wise által megcáfolt, talán legfontosabb mítosz az, hogy a kis gazdaságok kevésbé vannak a szükséges információk birtokában, és kevésbé hatékonyak, mint a nagyüzemi termelők. Számos példa van arra, hogy a kisebb gazdaságok is sikeresek lehetnek.
Az indiai Kerala államban például helyi közösségekben alakult újjá a rizstermesztés, míg Mexikóban a kis gazdaságok játszanak kulcsfontosságú szerepet a biodiverzitás megőrzésében. Kínában képzési és eszköztámogatást nyújtanak a kis gazdaságoknak, amelyeket szövetkezetekbe tömörítenek, így segítve a fenntartható mezőgazdaság kialakulását.
