Annak ellenére, hogy a mezőgazdaságban sok a beruházás, a termésátlagok növekedésén nem látszik a technológiai fejlesztés. A legnagyobb problémát a munkaerőhiány jelenti. Azonban a fejlesztéseket gátolja az is, hogy sok gazdálkodó alapvető kérdésekkel sincs tisztában. Így pedig nem lehet eredményesen termelni. A következő évek kulcskérdése a hatékonyság növelése lehet, mert a kapacitásbővítések számára korlátot jelenthet a jelenlegi magas foglalkoztatottsági ráta. Az agrárcégek az elmúlt években egyre jobban megsínylik a munkaerő hiányát.
A Piac és Profit anyaga szerint sokszor és sok helyen hangzik el konferenciákon és szakmai beszélgetéseken az, hogy Magyarország agrárország, remek mezőgazdasági adottságokkal, erős és jól felkészült gazdatársadalommal, kiváló intézményrendszerrel, kiépült exportpiacokkal. Valami gond azonban mégis lehet a hazai agráriumban, mert a statisztikák szerint hiába zajlanak a beruházások és nő az egy főre vetített előállított érték, amivel javul az ágazat hatékonysága, a nemzetgazdasághoz adott teljesítmény a GDP arányában nem igazán nő. Ez persze függ az időjárástól, de a magyar bruttó nemzeti össztermékben az agrárium 2016-ban 3,6, míg 2017-ben 3,3 százalékot jelentett. Ez az adat pedig – némi fluktuációt leszámítva – az elmúlt évtizedekben nem nagyon változott.
Eközben más országok lehagynak minket. Míg a kukorica 5 éves hazai termésátlaga hektáronként 6,9 tonna, addig Új-Zélandon 12 tonna, az USA-ban és Chilében 11 tonna, Törökországban pedig meghaladja a 9 tonnát. Hasonló a helyzet a búzánál: itthon a hektáronkénti termésátlag hozzávetőlegesen 5 tonna, ami alig több, mint az 1970-es években, miközben az akkor velünk azonos szintről induló Franciaország már 7-8 tonnát termeszt. Az említett országok részben azért is tudták lekörözni Magyarországot, mert jobban modernizálták a saját mezőgazdaságukat. Jelentősen növelték az öntözött területeiket. Az Egyesült Államokban az öntözött termőterületek aránya eléri a 9 százalékot, az EU-átlag 8 százalék felett van, Magyarországon ennek értéke 1,2-1,3 százalék körüli. A jelenleg öntözés alatt álló terület 100 ezer hektár körülire tehető, ami szinte pontosan ugyanannyi, mint 1955-ben. Az öntözött terület ráadásul csaknem teljes egészében szántóföld, a gyümölcsösökben, szőlőkben csekély az öntözött területek aránya.
Tápanyagutánpótlás okosabban
A gazdálkodók a termésátlagokat a tápanyag pótlásával, szerves és műtrágya felhasználásával is növelhetnék. De ezen a téren is nagy bajok vannak – írja a cikk. A tápanyag kijuttatásának időzítése és hatóanyag szerinti megoszlása sok esetben nem jól átgondolt – tárta fel egy korábban lezajlott piackutatás. A vizsgálat meglepő eredményeket hozott. A gazdálkodók 10 százaléka nem tudta megmondani, milyen talajtípus található a földjén.A magyar termelők mintegy 40 százaléka egyáltalán nem ismeri a saját szántóföldjének az adottságait, mert nem rendelkezik adattal annak sem a nitrogén-, sem a foszfor-, sem a káliumellátottságáról. A műtrágyát évről évre találomra szórják ki, miközben előfordulhat, hogy az egyik hatóanyag a szükségesnél több, így pénzkidobás, a másik pedig az optimálisnál kevesebb, így a lehetséges termésmennyiségnél kevesebbet tudnak betakarítani.
Hatékonyságot kell növelni a magyar gazdáknak
A következő évek kulcskérdése a hatékonyság növelése lehet, mert a kapacitásbővítések számára korlátot jelenthet a jelenlegi magas foglalkoztatottsági ráta. Az agrárcégek az elmúlt években egyre jobban megsínylik a munkaerő hiányát. Közülük is leginkább a végzettség nélküli, betanított munkások felvételének nehézségei okozzák a legtöbb gondot (80 százalék), míg felsőfokú végzettségű szakemberekből a megkérdezettek 40 százalékának lenne szüksége. Az ismétlődő, szakképzettséget nem igénylő feladatok elvégzésére hosszú távon épp az automatizációs megoldások, technológiai beruházások adhatnak választ. A szakképzést pedig a cégek is igyekeznek segíteni, többek között gyakorlati helyek biztosításával (55 százalék), illetve képzések támogatásával (33 százalék).
