A tervszerű vadgazdálkodás fontosságának oka

A vadfajok állományainak és élőhelyeiknek megőrzésére irányuló tudatos beavatkozások és tevékenységek összessége a vadgazdálkodás. Ezek alapját az ökológia adja, de a vadgazdának több más ágazatot és szakterületet is ismernie kell ahhoz, hogy azok tevékenységeit figyelembe véve tudjon szakszerű vadgazdálkodást tervezni és folytatni. A világban egyre nagyobb a kereslet tervszerű vadgazdálkodás iránt, azonban a vadgazdálkodás lehetőségei alapvetően különböznek az állattenyésztésétől, mert a szabad területen élő vadállományok kezelése más megoldásokat igényel.

Az egyik különbség, hogy míg az állattenyésztő részleteiben meg tudja ismerni az állatait, addig a vadgazda a vadállományról sokkal felszínesebb ismeretekre tud csak szert tenni. Az állomány és a szaporulat nagyságának pontos felmérése nehéz, és bármilyen gyakorlott is a vadgazdálkodó, a folyamatosan változó életkörülmények, környezeti hatások, adottságok jelentősen befolyásolják az állományok nagyságának meghatározását – írta a Magyar Mezőgazdaság a tervszerű vadgazdálkodás nehézségeiről.

A tervszerű vadgazdálkodás hozzájárul az egészségesebb, jobb minőségű állomány kialakulásához
A tervszerű vadgazdálkodás hozzájárul az egészségesebb, jobb minőségű állomány kialakulásához

Van különbség a hagyományos állattenyésztés módszereihez képest

Amíg az állattenyésztő meg tudja határozni, hogy egy gazdasági szempontból lényeges teljesítmény vagy tulajdonság eléréséhez mit kell alkalmaznia (például a takarmány minősége). A vadgazdálkodó esetében ez nem lehetséges. Sőt, azt sem tudja befolyásolni, hogy az a vad egye meg az adott takarmányt, amelynek szánta. A vadgazda mindössze annyit lát és/vagy tapasztal, hogy az állomány nőtt vagy csökkent, és hogy az egyedek milyen egészségi állapotban vannak, milyen a kondíciójuk, illetve, hogy az agancs és szarv alapján mennyire felelnek meg az elképzeléseknek. Arról viszont semmit nem tud, hogy az állomány ezekből mit örökít utódjainak. Ennek tisztázásához utódellenőrzésre lenne szükség, amire nincs lehetőség.

A hagyományos állattenyésztés területén ismert, hogy az utód csak akkor tudja megmutatni az öröklött jellemzőket, amennyiben a környezeti adottságok (pl. nyugodt környezet, egész évben jó minőségű táplálék) biztosítottak. Az örökölhetőség értéke adott mennyiségi tulajdonságban megnyilvánuló változatosságnak az a hányada, amely az átöröklésnek tudható be. Ebben nagy szerepe van a genetikai változatosságnak, a szelekció mértékének és a tenyészértékbecslés pontosságának – írják.

A szelekciót, vadászkifejezéssel élve válogató vadászat több kérdést is felvet:

  • A trófeajellemzők öröklődéséről keveset lehet tudni.
  • Mivel a vad a természetben rejtőzködő életet él, nem lehet találkozni az állomány összes egyedével, ezért átfogó, teljes körű válogató vadászatról nem is lehet szó.
  • Az állattenyésztő kiválogathatja a legjobb hímeket a termékenyítésre, addig a vadfajoknál a vadgazdálkodásban erre nincs lehetőség.
  • A nőivarú egyedek válogató vadászata (válogatása) ugyanolyan fontos, mint a hímeké, mivel a génállomány feléért ők a felelősek.
  • Egymást követő nemzedékek tényleges származási és rokoni viszonyai nem ismertek.
  • Összességében a válogató vadászatban hiányoznak az állattenyésztési értelemben vett tenyészkiválasztás és előrehaladás nyomon követésének feltételei. A válogató vadászat mégis szerves része a vadászatnak, ugyanis a senyves, beteg, gyenge kondíciójú vagy rendellenes egyedeket ki (kell) lehet venni az állományból az egészséges populáció fenntartásának érdekében.

A vadászok között elterjedt vélekedés, hogy a vadállomány minőségét vérfrissítéssel is lehet javítani. A feltételezés alapja, hogy az állomány minőségi leromlását a beltenyésztés okozza. Ilyenkor más területekről hozzák be a törzsállományba a vadat. A cikk szerint a gondolatmenet több sebből vérzik:
Szinte biztos, hogy a kibocsátott egyedek száma kevés lesz a törzsállományhoz képest, ezért szaporodási részesedésük elenyésző.
A kibocsátott állatok az új környezeti tényezőkhöz nem tudnak alkalmazkodni, és még a párzási időszakot megelőzően elhullanak.
A kihelyezett állatok nem tudnak beilleszkedni a törzsállomány szociális szerkezetébe, emiatt elkóborolnak.

Betegségek, egyedsűrűség

Az új egyedek betegségeket hurcolhatnak be az állományba, ami tömeges elhulláshoz is vezethet. A vadászok sokáig azt gondolták, hogy egy-egy faj, mint például a fácán állománysűrűségét korlátlanul lehet növelni. Mára már ismertek ennek az ökológiai korlátai és a hátrányai. Ilyen és ehhez hasonló nehézségek korlátozzák az állattenyésztési módszerek alkalmazhatóságát és hatékonyságát a vadgazdálkodásban, ezért elkerülhetetlen azok szükséges mértékű változtatása. Arról itt írtunk korábban, hogy új alapokra helyezik a magyar vadgazdálkodást.

Share Button

Iratkozzon fel hírlevelünkre!

Hogy elsőként értesüljön fontos agrárhírekről, támogatásokról, rendeletekről!

Kapcsolódó cikkek

A Dunántúlon kell céget alapítani Idén korábban kell irtani a parlagfüvet; sok cég dől be az állattartás területén, de a Dunántúlon kevesebben mennek tönkre; előrelépés a GMO-ügyben; K...
VIII. Kaposvári Állattenyésztési Napok A Kaposvári Egyetem idén már 8. alkalommal rendezi meg a Kaposvári Állattenyésztési Napokat szeptember 26-28. között. A rendezvény az elmúlt években o...
Csökkenteni kell a nagyvadállományt Az ország nagyvadállományát csökkenteni kell, mivel a nagyvad szám az elmúlt évtizedekben jelentősen nőtt, az általuk okozott vadkár pedig meghaladja ...
Így tud segíteni a kerti állatoknak túlélni a tele... Bár csak közvetetten vannak hatással a mezőgazdasági folyamatokra, mégis jelentős feladatokat látnak el a télen kertünkbe tévedő állatok. Téli vadv...
Vadkár megelőzése a mezőgazdaságban A mezőgazdaságban a vadkár folyamatosan jelentkezik. Tudjuk azt is, hogy tulajdonképpen egész évben jelen van. A búza betakarítása után a szarvas már ...
Hol van a vadászati etika? Nagy indulatokat váltott ki közösségi oldalakon a nagyvadállomány csökkentéséről szóló hír. Napokon át izzottak a kommentek, a vélemények pedig sokszo...