A termelési költségek, a klímaváltozás, a fejlődő vetélytársak és a felvásárlási árak arra késztetik a gazdákat, hogy minél hatékonyabban és jövedelmezőbben dolgozzanak, és kisebb befektetéssel állítsanak elő ugyanannyi, vagy még nagyobb hozamot. Ezt ígéri a talajmegújító gazdálkodás – de mit is jelent a gyakorlatban ez a módszer?
A Mezőhír portál anyagát szemléztük. Mint minden új stratégiánál, a változás a talajmegújítás esetén is a rendszer megértésével és működésének elfogadásával kezdődik. Nem egy termékről és nem egy rövid idő alatt látványos eredményt hozó újításról van szó, és maga a koncepció ugyan egyszerű, de kifejlesztése sok próbálkozást és tanulást kíván a gazdálkodók részéről. Az alapelvek működnek, de a gazdaságunkhoz passzoló gyakorlatok és módszerek megtalálása a termelő feladata.
A talajmegújító gazdálkodás (TMMG – angolul regenerative agriculture) egy olyan komplex gazdálkodási keretrendszert jelent, amely a józan paraszti észre és a természet törvényeire épít. Ezek felhasználásával csökkenti a kiadásokat, növeli a hasznot és eközben javítja a talaj egészségét. Egy olyan, magasabb szintű rendszer, amely működik ökológia és nem ökológiai gazdálkodásban, alkalmazható gyümölcsösben, legelőn, szántóföldön, zöldségtermesztésben és kiskertben egyaránt – írja a cikk.
Nem mindig volt hagyomány a hagyományos
A konvencionálisnak nevezett gazdálkodás csak a II. világháború óta létezik, és bár az elején úgy tűnt, működik, mert a hozamok mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben emelkedtek, hosszú távon azonban a talajok állapotának romlása, a vizek szennyeződése, az élelmiszerek beltartalmi értékeinek csökkenése rámutatott arra, hogy az ígéreteket nem váltja be teljesen.
A talajmegújító gazdálkodás célja az, hogy a kémiáról, amire a konvencionális mezőgazdaság alapoz, áthelyezzük a hangsúlyt a biológiára, azaz a talajéletre.
Nem zárja ki a modern technológiát, legyen szó a növénynemesítésről, tápanyag-gazdálkodásról vagy gépészetről, de csak azokat a megoldásokat használja, amelyek a természetes rendszerek működését nem zavarják, és nem károsítják (így például a precíziós gazdálkodásra építő controlled traffic farming vagy a strip-till is összeegyeztethető vele) – írja Diriczi Zsombor, a Déméter Biosystems ügyvezetője.
A talajmegújító mezőgazdaságot használó gazda tudja, hogy a talaj él, az ásványi anyagok, a víz és a levegő meglétén kívül szerves anyagra van szüksége a működéshez. Ehhez érteni kell az egyes tápanyagok szerepét és azok hasznosulását. A növényi maradványok sekély bedolgozása segíti a lebomlást és előnyös a talajélet szempontjából. A talajmegújító gazda átgondoltan és okszerűen végzi a talajművelést, ezzel a célja a víz, a levegő és a növényi maradványok kezelése.
A növények tekintetében az egyik legfontosabb a kiegyensúlyozott és folyamatos tápanyag-ellátottság, ráadásul különbséget kell tenni az egyes források között. Ismerni kell a vetésforgó szerepét a gyom- és rovarproblémák mérséklésében, és a talaj, valamint a talajélet javításában. Továbbá fontos tudni, hogy a gyomok, rovarok jelenléte, a haszonnövények és a talajok állapota mind visszajelzést ad az addigi munka és módszer sikerességéről.
A játékszabályok menet közben változnak
A talajmegújító gazdálkodás előnyeit nem láthatjuk egyik napról a másikra. Leginkább a második, de inkább a harmadik évtől jelentkeznek a kedvező hatások. Érdemes azonban tudnunk, hogy mire figyeljünk, milyen „jeleket” keressünk növényeinken, talajainkban és természetesen technológiánkban, gondolkodásunkban – írja a cikk.
Kiegyensúlyozott tápanyagellátottság a kulcs
A növényeknek nem csupán nitrogénre, foszforra és káliumra van szükségük a fejlődéshez, ám a többi elemről ritkábban esik szó. Pedig a kén, kalcium, magnézium és a mikroelemek szerepe is fontos. Sőt, nem elég a megfelelő ellátottsági szintre törekedni, hanem az egyensúly is számít, hiszen az egyes tápelemek aránya alapvetően meghatározza az elemek növény általi felvehetőségét. Gyakori hiba, hogy a túlzott mértékben a talajban lévő tápanyagokkal nem foglalkoznak a termelők. A magnézium túl magas szintje például növeli a talaj tömörödésre való hajlamát – ezt kalcium alkalmazásával (azaz meszezéssel) lehet mérsékelni. A túlzott foszforellátottság pedig gátolhatja a cink felvételét.
A tápanyagforrásokat érdemes két részre osztani:
a talajjavítás illetve a növénytáplálás céljából használható készítmények szerint. A két csoport feladata eltérő, és ami az egyik helyen működik, az nem biztos, hogy a másikon is ugyanolyan jól teljesít majd (például a karbamid az egyik leglassabban feltáródó forma a talajban, míg a levélre kijuttatva ezt tudja a leghamarabb felvenni a növény).
Biológiai sokféleség
A növényvédelmi problémák megelőzésének leghatékonyabb eszköze a megfelelő növényi sorrend megválasztása. A főnövények és a takarónövények sorrendjét érdemes ésszerűen megtervezni, és nem csak ötletszerűen alkalmazni a takarónövényeket – egy kukorica elé például hasznos nitrogénkötő köztesnövényeket tenni, míg egy rozs vagy bármilyen egyszikű takarónövény jó választás lehet egy pillangós főnövény előtt – írják.
A jó szerkezetű vályogtalajok a nitrogénkötő növényekből kaphatnak a legtöbbet, amelyekkel – azokat zölden bedolgozva – javíthatjuk a talaj nitrogéntartalmát, és táplálhatjuk a talajéletet. A nehéz, agyagos talajok és a tömörödésre hajlamos laza homoktalajok leginkább a nagy gyökértömegű fajokkal javíthatók.
Így tud jól humuszt építeni
A leghatékonyabb humuszépítéshez azonban fűfélékre vagy egy fűféle és pillangós fajok keverékére van szükségünk, amelyeket hagyjunk minél tovább fejlődni, és ezután dolgozzuk be a talajba, ugyanis a szervesanyag-tartalom növelését leginkább az összetett szénvegyületek segítik. Talajmegújító tevékenységünk során a gyomosodás nem minden esetben hanyag gazdálkodói munkánkra utal, hanem jelzi, hogy mi a „gond” a talajjal – ha tudjuk, hogy az adott gyomfajták mit halmoznak fel, vagy milyen pH-t kedvelnek, akkor könnyen kiszűrhetjük, hogy esetleg túl alacsony a kémhatás azon a területen, vagy túl magas a nitrogénszint. Az egészséges, masszív gyökérzetű növények folyamatosan hasznosítják a fotoszintézis energiáját, és cukrokat állítanak elő – a kiegyensúlyozott tápanyag-ellátottságú talajokon fejlődő növényekben kevesebb a szabad aminosav, ami vonzza a rovarokat, mint azokon a talajokon, ahol például túlzott a nitrogén szintje.
