A kertünkbe kerülő növényeket mi telepítjük oda, nem ők szeretnének oda költözni, emiatt nem biztos, hogy a terület adottságai teljesen megfelelnek igényeiknek. A talaj igen lényeges: fontos a tápanyag tartalma, kötöttsége, vízgazdálkodása és a termőréteg vastagsága. Ezeken akár javíthatunk is – ha szükséges. Ha kis mértékben is, de amit a természet nem adott meg az adott helyen, azt pótolhatjuk.
Létezik néhány talajjavítási mód, amellyel jobbá tehetjük kertünk talajának a fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságait, termőképességét.
A vastag termőréteg már fél siker
Minél mélyebb a talaj termőrétege, az annál kedvezőbb a növények szempontjából. Ideális, ha a sok humuszt tartalmazó feltalaj alatt az alsóbb réteg is ahhoz hasonlatos, hiszen ebben a két felső rétegben helyezkedik el a gyökerek jelentős része. Mély rétegű talajnak számít a 150 centiméternél vastagabb termőréteggel rendelkező talaj, közepesnek a 100-150, mérsékelten sekélynek az 50-100 és sekélynek az a talaj, amelynek termőrétege kevesebb, mint 50 centiméteres.
Amennyiben kertünk az utóbbiba tartozik, érdemes még 20-30 centiméter termőtalajt teríteni. Így a mélyebben gyökerező fák és cserjék is jobb körülmények közé kerülnek.
Kötött vagy laza a talaj?
A talaj szemcséi részben egymáshoz tapadva alkotják annak szerkezetét. A talaj szerkezetétől függően ezek az aggregátumok lehetnek mikro- (0,2 mm-nél kisebb), mezo- (0,2-0,5 mm), valamint makro- (azaz 0,5 mm-nél nagyobb) szemcsék. A szerkezet nélküli talajokból a humusz és a mész hiányzik, ezért ezek a gyenge szerkezetű és minőségű talajok szinte csak az aprózódott alapkőzetet tartalmazzák.
A talajszerkezet fenntartását a jó időben végzett talajművelési módok is biztosítják, rossz művelési gyakorlattal pedig rontható a talajminőség. Ilyen az, amikor a túl száraz talajon dolgoznak a munkagépek, és látjuk a traktorok után a nagy porfelhőt. A homoktalajok lazák, az agyagtartalmúak kötöttek, de e két szélsőérték között elég sok változatos talajtípus fellelhető.
A kötöttebb talajok előnye, hogy stabilabban tartják a növényeket, kisebb az esélye a szél és a víz eróziós hatásának. De ha túl kötött a talaj, akkor időszakosan víz borította részek alakulhatnak ki, ami levegőtlen körülményeket teremt a gyökereknek – ez nem jó. A laza talajokon gyorsan leszivárog a víz, így pangó vizes időszakokra nem kell számítani, ám ha a víz gyorsan mélyre, a növények gyökérzónája alá jut akkor azt a növények nem tudják hasznosítani. Legjobb ezért a középkötött talaj.
Így javíthatjuk a kertünk talaját
A talajjavítási módokat két nagy csoportba oszthatjuk. Egyik, amikor valamilyen anyagot keverünk a talajba, javítva ezzel tulajdonságait. Másik, amikor rendszeres és szakszerű műveléssel, mechanikai átmozgatásával, levegőztetésével, keverésével a szerkezetét javítjuk.
A legkomolyabb és legköltségesebb javítási mód házikertekben a talajcsere. Ilyenkor egy 30-40 centiméteres mélységű talajszelvény eltávolítására, majd pótlására van szükség, ami nem kevés költséggel jár. Részleges talajcsere is szükségessé válhat esetenként, például, amikor egy igényesebb növény kerül kertünkbe, amelynek speciális talajigénye miatt a leendő helye körül célszerű kiemelni a földet, és igényeinek megfelelő tulajdonságúval kicserélni azt.
A laza, homokos talajok humusztartalmának növelésével már nagy eredményeket érhetünk el a termőképességet és vízgazdálkodását tekintve. A humusztartalom egyszerűen növelhető istállótrágya, komposzt vagy tőzeg (ez kertészetekben, bálákban kapható) bekeverésével. Vásárolhatunk erre a célra granulált baromfi- vagy sirályguanót is.
Az agyagos, levegőtlen, rossz vízáteresztő, nagyon kötött talajokat homok vagy perlit hozzáadásával tehetjük lazábbá. Az erősen kilúgozott erdőtalajok ismérve, hogy leginkább hegyoldalakban, dombok lejtőin alakulnak ki. A csapadéktól kilúgozott talajok színe fakó, hamuszürke, a termőréteg sekély, kevés humuszt és tápanyagot tartalmaz. A talaj levegőtlen, tömörödő. E hibákat meszezéssel, szerves trágya beforgatásával tudjuk javítani, de segíthet a pillangós virágú vetemény, például lucerna vagy vörös here talajba forgatása is foszfátműtrágya kíséretében.
Ez mind a talaj szerves humusz anyagainak gazdagítását célozza meg, ami javítja szerkezetet. Leromló mezőségi talajoknál fő problémát a szél és víz általi erózióval összefüggő termőréteg elvékonyodása okozza. Megközelítőleg 50 centiméteres mélységben mészlerakódás következhet be, ami miatt romlik a talaj vízbefogadó képessége. A megoldás itt is nagy tömegű szerves anyag beforgatása, ami lehet tőzeg vagy komposzt. A zöldtrágyanövények vetésével és beforgatásával az eredmény itt is javítható.
Jól művelve javul a talaj
Talajműveléssel azaz szükség esetén ásással, kapálással, gereblyézéssel tudjuk a kiskertben a talajrészecskéket aprítani és a talaj alkotórészeit keverni. Kötött talajoknál az őszi szántás vagy ásás elősegíti a téli csapadék betárolását. Tavasszal pedig kapálással tudjuk a magágyhoz szükséges szemcseméretet kialakítani.
Meleg napokon az öntözéseket követően, amikor már nem iszapos a talaj, érdemes a felső talajréteget kissé feltörni, néhány centiméter mélyen. Ennek köszönhetően javul a talaj víztartó képessége, mert a kapillárisok megtörnek, így nehezebben párolog ki a talajból a nedvesség. Ez egyben gyommentesítési munkának is tekinthető. A humuszban gazdag felső réteget ne forgassuk le mélyen az alsóbb talajrészekbe, mert ezzel lehet, hogy több kárt okozunk, mint hasznot. Így a humuszos réteg a gyökérzóna alá kerülhet, ahol annak jó tulajdonságai nem hasznosulhatnak.
Érdemes megismernünk kertünk talajának tulajdonságait, és a különféle munkafolyamatokról és talajjavítási módszerekről ennek tükrében döntenünk.
(Forrás: agrarszektor.hu)
