Eurázsiában területarányosan a Kárpát-medencében van a legtöbb szikes tó. A bennük található szóda a mosóporok népszerű hatóanyaga, a prokarióták az evolúciókutatás fontos célpontjai. Lúgosságuk és egyéb hatóanyagaik miatt pedig gyógyvízként is kiválóan alkalmasak a szikes tavak.
A Magyar Tudományos Akadémia cikkét szemléztük. Eszerint a kontinensek mindegyikén találni sós tavakat, amelyek becsült össztérfogata (104 ezer km3) csaknem eléri az édesvizekét (125 000 km3). Számos nagy kiterjedésű tó van közöttük (pl. Kaszpi-tenger), de döntő többségük sekély, többnyire időszakos vizes élőhely. A szikes vizek kémiai karakterét a nátrium-hidrogénkarbonát/karbonát dominanciája, az alacsony vagy közepes szalinitás (oldott sótartalom), viszont erős lúgosság (pH > 9) jellemzi, ami egyértelműen megkülönbözteti őket a sós vizektől.
Bár a szikes tavak minden kontinensen megtalálhatók, az elterjedésük világszerte csak szűkebb földrajzi régiókra korlátozódik. Eurázsiában a Kárpát-medence – Ausztria, Magyarország és Szerbia területén – a szikes tavak elterjedési területének nyugati határa, ettől keletre csak szórványosan, bizonyos régióban (Belső-, Közép- és Kis-Ázsia, Délnyugat-Szibéria, Dauria, Mandzsúria) találhatók meg, leginkább a sztyeppei, illetve félsivatagi, sivatagi övezetekben.
Ásványi anyagokban gazdag
A szikes tavak a felszín alatti vízrendszerek felszíni kiáramlási területeinek zárt vízrajzi medencéiben találhatók. Vízkészletüket a felszín alatti víz ásványi anyagokban gazdag feláramlása határozza meg, amely meghaladja a felszíni vízgyűjtőről és a csapadékból származó vízmennyiséget. Ezért a szikes tavak sajátos hidrogeológiai rendszereket alkotnak. A Kárpát-medence ökorégió természetföldrajzi sajátosságainak következtében Európa egyik legmagasabb biodiverzitású térsége, ezen belül kiemelt jelentőségűek a vizes élőhelyek és a szikes tavak.
A szikes tavak Eurázsiában területarányosan legnagyobb számban a Kárpát-medencében találhatók, ami megerősíti különleges ökoszisztéma-funkciójuk jelentőségét a térségben. Sekély, időszakos jellegük, sajátos hidrogeológiai rendszerük miatt különösen érzékenyek a vízgazdálkodási beavatkozásokra és a klímaváltozással járó kiszáradási folyamatokra, ezért ma már a legveszélyeztetettebb vizes élőhelyek közé tartoznak.
Fertő és Velence
A legnagyobb kiterjedésű magyar szikes állóvíz a Fertő (315 km2). További nagyobb természetes szikes állóvíz még a Velencei-tó (27 km2). Egy valódi, nem vizes élőhely típusú szikes tavunk is van: a Szelidi-tó (elszikesedett dunai morotvató). Az időszakosan kiszáradó, igen sekély, egy hektárnál nagyobb nyílt vízfelületű szikes tavak száma 39 darab.
A szikes tavak megítélése és hasznosítása nagyot változott az elmúlt másfél évszázad során. Hajdanában a kiszáradt tómedrekből kézi erővel összesöpört, biológiailag aktív természetes sziksót sziksógyárakban tisztították, majd mosásra használták, és a szappangyártás egyik alapanyagaként szolgált. A természetes szikes tavi szóda tisztító hatása felülmúlja a szintetikus szódáét. Ezért a szikes tavakból izolált mikroszervezeteknek meghatározó szerepük volt a bioaktív mosóporok biotechnológiai kifejlesztésében is. Továbbá a szintetikus szódagyártás feltalálása (1793) óta a szóda az egyik legnagyobb mennyiségben gyártott vegyi anyag, valamint fontos élelmiszer-adalék (szódabikarbóna: E500) is.
Gyógyhatású vizek és biodiverzitás
A szikes tavakat sokáig gyógyvizeknek tartották, bennük aktív fürdőélet zajlott, illetve helyenként még ma is így van (pl. Szelidi-tó). Magyarországnak még jelentős kihasználatlan tartalékai vannak a gyógyászat és a balneológia terén a szikeseken. Ugyan a természetes szikes tavak természetvédelmi oltalom alatt állnak, különleges ökoszisztémájuk minél jobb megismerése elősegíti helyreállításuk (rehabilitáció) és rekonstrukciójuk lehetőségét, melynek keretében a biodiverzitás mellett a jövőben a hajdani rekreációs és gyógyászati funkció is szerepet kaphat – írja Boros Emil, az MTA Ökológiai Kutatóközpont tudományos főmunkatársa.
