A megfelelő fafajták kiválasztása, a gyökérzóna feljavítása, a jó tápanyagfelvétel biztosítása és a vadriasztás mind hozzájárul a sikeres erdőtelepítés megvalósításához. Cikkünkben összefoglaltuk, mire figyeljen.
Az erdőtelepítés az egyik legjelentősebb erdészeti munkafolyamat. Akár a nem erdészeti művelés alá vont területeken is létrehozhat erdőket. Erre különböző támogatási lehetőségeket is talál, amelyek kisebb nagyobb mértékben hozzájárulnak a költségekhez.
Erdészeti támogatásból nagyon sokféle van. Itt olvashatja az Erdősítés támogatása néven kiírt pályázatot.
A kezdet kezdetén is kaphat segítséget a telepítéshez, de a későbbiekben akár a tarvágáshoz vagy a pótláshoz is.
Itt írtunk korábban arról, hogy az erdősítés támogatására 5 milliárd forint jut.
Talajelőkészítés – a sikeres erdőtelepítés alapja
Sokaknak fejtörést okoz, hogy miért nem ered meg úgy az erdejük, ahogyan azt elképzelték. Az erdőtelepítés első lépése a talaj előkészítése. Ha a talaját felmérte, kellőképpen előkészítette, azt gondolhatná, hogy mindent megtett azért, hogy a kiültetett összes fa meg is maradjon. Sajnos ez nem így van. A témát az Agrárágazat cikke járta körül.
A fák gyökérzete – a növekedés alapja
A növény rögzítésén túl a gyökérzeten keresztül veszi fel azokat a tápanyagokat és ásványi anyagokat, amik a növényi test felépítéséhez szükségesek. A szárazföldi hajtásos növények számára a szén-dioxid egyetlen forrása a levegő, a vízé és az esszenciális tápanyagoké pedig a talaj. A talajból a tápanyagok a gyökérzeten keresztül jutnak el a növény többi részébe. A talajba hatoló fiatal gyökér csúcsát a gyökérsüveg védi. A süveg külső részének elnyálkásodása a súrlódás csökkentésével segíti elő a gyökér előrenyomulását. A folyton pusztuló külső réteg belülről állandóan új sejtekkel pótlódik, aztán megújul. Az új sejtek a gyökércsúcs osztódási övében keletkeznek. A folyamatosan gyarapodó sejtek miatt a gyökér egyúttal folyamatosa növekszik is. A növekedés a sejtek hosszanti megnyúlása miatt a csúcs mögötti növekedési övben a legerőteljesebb. A növekedéshez nélkülözhetetlen a növekedési hormon jelenléte, amelyet a növény maga is szintetizál. A növényi hormonok (más néven fitohormonok) a növények életfolyamatait szabályzó hormonok, ezek közül az egyik a növekedési hormon. Az auxinok pedig a több növényi életfolyamatban létfontosságú szerepet játszó növényi hormonok egyik csoportja, amelyek merisztémákban (osztódó szövetekben) képződnek. A szár és a gyökér növekedésének irányításában, valamint termésképződésben, a levél- és terméshullás kémiai szabályozásában egyaránt részt vesznek.
A tápanyagok felvétele a gyökérzőnában
A növekedési öv felett a bőrszövet egyes sejtjei vékony falú, felületnagyobbító nyúlványokat, azaz gyökérszőröket képeznek. Ezek a kis nyúlványok veszik fel az ásványi sókat és a vizet, ezért ez a tájék a felszívási öv. Gyakorlatilag ez a rész felel a tápanyag felszívásáért. A gyökér állandó növekedése következtében a csúcshoz közelebbi részen folyamatosan új szőrök jönnek létre, míg a távolabbiak fokozatosan elhalnak. Így az újonnan képződők állandóan újabb, tápanyagban gazdagabb talajrészekkel kerülnek kapcsolatba. Minél több ilyen gyökérszőr van a növény gyökérzetén, annál inkább képes a tápanyagfelvételre, a növekedésre, és annál több esélye van a túlélésre.
A sikeres erdőtelepítés láthatatlan szövetségesei a gombák
Ugyanakkor több erdei fafaj (pl. a tölgyek) gyökérzetéről hiányoznak a gyökérszőrök. Szerepüket gombafonalak töltik be. A gyökerekkel együtt élő gombák jelentősége leginkább a felvehető nitrogénben szegény talajokban nagy. Ha a talajban elegendő a felvehető nitrogén, akkor a gyökérsejtek lebontják a gombafonalakat. Az egyes gombafajok csak bizonyos meghatározott fafajhoz kötődnek, és csak akkor képeznek termőtestet, ha a megfelelő fa gyökérzetével kerülnek kapcsolatba.
Erdőtelepítés esetén mindenféleképpen gondoskodni kell a megfelelő talajélet kialakításáról. Egy-egy komplex mikrobiológiai készítménnyel tucatnyi gombatörzset tud egyszerre kijuttatni. Mivel a számukra legalkalmasabb biotóp a talaj, gyakorlatilag azonnal szaporodni kezdenek. Érdemes arra is ügyelnie, hogy ne csak aerob, hanem anaerob gombatörzseket is kijuttasson, hiszen a fák gyökere ritkán marad meg a talaj felső 10-15 cm-es rétegében, márpedig az oxigén koncentráció ott a legmagasabb a talajban. Ha a talaj-előkészítést ilyen komplex gombatörzseket is magas egyedszámban tartalmazó készítménnyel együtt végzi el, akkor biztos lehet abban, hogy a fái kellő tápanyaghoz jutnak majd.
Hormonok körforgása
A rhizoszférában élő mikroorganizmusok nagy része növényi növekedést szabályozó anyagokat termel. Ilyen például az auxin, a gibberellinek, a citokininek és az abszcizinsav. Ezek a növényi hormonok rendszert alkotnak, működésük pedig egymással összefügg. Vagy serkentik, vagy gátolják egymás hatását. A kedvező hatás egyik lehetséges módja, hogy a baktériumok által termelt hormonok serkentik a növény növekedését és anyagcseréjét, ezáltal a biológiai produkciót is.
Hogyan védje meg erdőjét a vadállatoktól?
A sikeres erdőtelepítés után is vannak még feladatok. Nagyon fontos, hogy a vadak ne tudjanak végzetes, visszafordíthatatlan károkat okozni. A védekezésnek 3 lehetséges módja van:
- mechanikai
- kémiai
- biológiai
Közvetlen mechanikai védekezés lehet a drótkerítés. A magasságát, az erősségét és az építési módját természetesen a vadfajtól függően kell meghatározni. Védekezhet villanypásztorral, vagy olyan eszközökkel, amelyek hangot adnak ki. Ilyen a PB gázágyú, a karbidágyú, a szélkerekes kereplő, a riasztólövés vagy a riasztó hang lejátszása. Sőt, akár fénnyel is riaszthat.
A mechanikai védekezéssel viszont mindig ugyanaz a probléma: kiépítési, karbantartási költsége és rendszerint a munkaerőigénye is magas.
Kémiai védekezés lehet például a gyantaszármazékok (dendrocol, vadicell, vadóc) alkalmazása.
A biológiai védekezés lehetséges eszközei a vadállomány által kedvelt növény, vagy éppen a riasztó növény kiültetése, egyéb háziállat jelenléte, vagy ragadozóürülék, vér, zsír, szőr, stb. kihelyezése.
A csemeték hajtásainak egyedi védelme a riasztó íz-, illetve szaghatású, és rágás közben az állat ínyét dörzsölő, kisebző kémiai készítmények alkalmazásával lehetséges. Károkozás előtti felhasználásukkal egy vegetációs időre védelmet biztosíthatnak, de legalább 6 hónapig kellene hatékonynak lenniük. A különböző fafajcsoportokra eltérő készítmények kaphatóak, érdemes körbenézni. A védekezés hatása azzal növelhető, ha az erdősítésben nem minden fafajt, illetve faegyedet próbálunk megvédeni a rágás ellen.
Jó ötlet lehet a jó sarjadó képességű elegy-fafajokat, valamint a főfafaj egyes egyedeit feláldozni, ezzel rágófelületet biztosíthat a vadállománynak, és megvédi a többi fát.
