A szemcseméret fontos tényező, amely meghatározza a takarmányhatékonyságot és a bélrendszer egészségét sertéseknél és baromfiknál. A takarmányfeldolgozásnak ezért fejlődnie kell, és egyre nagyobb hangsúlyt kell helyezni a pellet jellemzői, a bélrendszer egészsége és a mikrobióta közötti összetett kölcsönhatásokra.
A genetika fejlődése olyan kereskedelmi baromfi- és sertéstörzseket hozott létre, amelyek minimális takarmánybevitel mellett is jobb teljesítményt nyújtanak (növekedés, szaporodás stb.).
A monogasztrikus takarmányozásban elért fejlődésre példa a nettó energia, a standardizált ileális emészthető aminosavak ideális aránya és az emészthető foszfor fogalmának széles körű elfogadása. Ez lehetővé teszi a takarmányozási szakemberek számára a költséghatékony optimális étrendek kialakítását.
Megnövekedett az érdeklődés a takarmányfeldolgozás és az állatok bélrendszerének egészsége közötti kölcsönhatás iránt is. Az egészséges bélrendszer nagyon fontos a sertés- és baromfitenyésztés fenntarthatóságánál és jövedelmezőségénél – korlátozott antibiotikum-használat mellett.
A takarmányfeldolgozás szerepe
Napjainkban a legtöbb sertés- és baromfitakarmányt technológiák kombinációjával állítják elő, beleértve a fizikai őrlést kalapácsos és/vagy hengeres malmokkal, hidrotermikus feldolgozással (HTP) együtt, beleértve a pelletálást, az expanziót vagy az extrudálást.
A pelletálás a legelterjedtebb HTP-módszer a sertés- és baromfitápok előállítására.
A pelletálás során a takarmányt gőzön vezetik át, ez megpuhítja a takarmányrészecskéket, mielőtt a pelletprés görgői a szerszámon keresztül préselnék őket, ami további őrlési hatást vált ki.
Jól ismert, hogy a feldolgozási paraméterek, mint például a részecskemódosítás mértéke, a feldolgozási hőmérséklet, a nyomás, az időtartam és a víz, meghatározzák a tápanyagokban és a tápanyagok között lejátszódó fizikai és kémiai reakciókat. Ugyanakkor hatással vannak a takarmányrészecskék felületének tapadási tulajdonságaira, a végső fizikai-kémiai szerkezetre és a takarmány higiéniai állapotára is.
Ezek a tulajdonságok közvetlenül és közvetve befolyásolhatják a feldolgozott takarmánynak az emésztőrendszer ökológiájára és ezáltal az állatok egészségére, teljesítményére és takarmányköltségére gyakorolt hatását.
A kisebb szemcseméret hatásai közé tartozik a baromfi esetében a csökkent hasnyálmirigy- és hasnyálmirigy-tömeg, sertéseknél pedig a gyomorfekély fokozódása.
A szemcseméret hatása
Az őrlés lehetővé teszi különböző szemcseméretek létrehozását. A részecskék jellemzői közül különösen a méret a sertés- és baromfitakarmányozás egyik legvitatottabb kérdése. Gazdasági szempontból az állat fiziológiai igényeihez igazodó optimális szemcseméret-eloszlás lehetővé teszi a tápanyagok optimális hasznosulását, és növeli az állatok teljesítményét. Számos jelentés mutatja be a gabonafélék takarmányszemcse-méretének a sertésekre és a baromfira gyakorolt hatását.
Sertések
A durva táppal etetett sertések gyomra nehezebb, mint a finom táppal etetett sertéseké. Ez valószínűleg azt a tényt tükrözi, hogy a durva tápok feldolgozása a gyomorban több izommunkát igényel, mint a finom tápoké.
A takarmány szemcseméretéről szintén kimutatták, hogy hatással van a vastagbélre. A vizsgálatok szerint a durva takarmányok erősen összefüggésbe hozhatók a vakbél és a vastagbél tartalmának magasabb propion- és vajsavszintjével. Lehetséges, hogy a durva takarmányszemcse-méret elősegítheti a rövid szénláncú zsírsavakat (SCFA) termelő baktériumpopulációk növekedését. Így hozzájárulhat a gyomor-bélrendszer egészségéhez azáltal, hogy megakadályozza a káros baktériumok, például a Salmonella spp. és az E. coli szaporodását és/vagy virulenciáját.
Baromfi
A baromfi esetében a proventriculus és a bélsár a valódi gyomorszakasz. A baromfitakarmányok strukturális összetevőjének hiánya a proventriculus kitágulásával és a nem funkcionáló köldökcsatorna működésével hozható összefüggésbe, ami veszélyezteti a takarmányhasznosítást és a bélrendszer egészségét.
A köldök térfogata jelentősen – az eredeti méret több mint kétszeresére is –megnőhet, ha a takarmányhoz olyan szerkezeti összetevőket adnak, mint az egész vagy durvára őrölt gabonafélék.
A takarmány részecskemérete szintén befolyásolhatja a bélrendszer fiziológiai és morfológiai jellemzőit és ezáltal a mikrobiális állapotot.
A finomra őrölt takarmány gyorsabban serkenti a Clostridium perfringens növekedését, mint a durvára őrölt takarmány, és ezért a nekrotikus bélgyulladás (NE) kockázati tényezője lehet.
Korábbi tanulmányokban megfigyelték, hogy a durván őrölt búzával etetett madaraknál 18,1%-os volt a NE miatti elhullás, míg a finomra őrölt búzával etetett madaraknál 28,9%-os volt a mortalitás. Ezt azzal hozták összefüggésbe, hogy a durva takarmány serkenti a gyomor működését, beleértve a HCl kiválasztását és a tápanyagok jobb hasznosulását a vékonybélben.
Következtetés
A takarmányfeldolgozás előnyei az állati teljesítmény és a gazdaságosság szempontjából kétségtelenek. A takarmányfeldolgozási eljárásokat azonban már nem csak a tápanyag-felhasználás optimalizálása szempontjából kell értékelni Tekintettel kell lenni a takarmány higiéniai állapotára, a takarmány-adalékanyagok hatékonyságára, az állatok egészségére és az élelmiszer-biztonságra gyakorolt hatásuk szempontjából is.
A takarmányfeldolgozásnak figyelembe kell vennie a táplálkozási megközelítéseket (összetevők és fizikai jellemzők). Ezek egyre nagyobb hangsúlyt kapnak az egészséges és funkcionális gyomor-bélrendszer fenntartása érdekében. A táplálék, a bélbolyhok és a bélszövet közötti összetett kölcsönhatások mechanizmusainak megértése segíthet a GIT működésének és egészségének támogatásában a táplálék célzott módosításával. Az optimális szemcseméretet az őrlési folyamat során henger- vagy kalapácsmalom segítségével lehet megtervezni.
