Gyakran a palántázás nem, illetve nem egészen úgy sikerül, miként szeretnénk: a fiatal növény kipusztul, vagy csak lassan indul fejlődésnek. A kertészkedő pedig bosszankodik, mert a drága pénzért vett, sok ideig és munkával nevelt palántái nem hozták az eredményt. Mi lehet az oka? – vetődik fel a kérdés.
Vélhetően többeknek van/volt olyan ismerőse, akinek minden évben visszatérő szokása már április végén, május elején kiültetni a piacon, kertészetben vett paprika-, paradicsom- és uborkapalántáit. Aztán, ahogyan az régen is, de főként mostanában lenni szokott, jött a lehűlés, sőt a talaj menti fagy.
miként szeretnénk (Fotó: Pixabay)
A paprikák csak sínylődtek
A palánták csak kis része halt el azonnal, s elsősorban a paprikák egész szezon alatt csak sínylődtek, alig teremtek. A paradicsom is nehezen, többheti „tétlenkedés” után indult növekedésnek, az uborka egy része kipusztult, a maradék is megbetegedett.
Volt, aki április elején büszkélkedve mutatta a telefonján, milyen szép paprika- (főleg csili-) palántái vannak, már január végén elvetette a magokat. Felépítette a 2 × 3 × 2 méteres fóliasátrát, s mondta, hogy már rakja is ki a kicsi növényeit. Hiába mondta neki bárki, hogy várjon vele, mert baj lesz – azóta a palánták jó része a fólia alatt is elpusztult.
A természetet nem lehet megerőszakolni!
A melegigényes növénynek melegre van szüksége. Talán az a legjobb, ha a hideg hatására azonnal elpusztul, mert akkor legalább gyorsan pótolhatjuk – ha tudjuk –, míg a stressz miatt visszamaradott, éppen csak élő növényeket – feleslegesen – dédelgetjük.
Az cselekszik helyesen, aki a szobában február-március óta nevelgetett palántákat még áprilisban sem rakja ki a fólia alá. Hiába nagy a légtere, a felmelegedett talaj felülete, az egyszerű, fűtetlen sátor a gyakorta előforduló hajnali mínusz 1–5 Celsius-fokos hidegeket nem tudja tompítani. A levegő akár fagypont körüli szintre is képes lehűlni, de már az is elég, ha a friss paprika, padlizsán, tökféle palántája egy-két reggelre 2-4 fokos hideget ér meg.
Legalább 10 fokos legyen a talaj
Ha már elég meleg van, a talaj is kellő hőmérsékletű – legalább 10 fokos –, és elmúltak a fagyok, hideg hajnalok, akkor kezdjünk csak az ültetésbe, a babok, tökfélék direkt helyre vetésébe!
Természetesen alapszabály, hogy kellően előkészített, tápanyagdús ágyásba ültessünk. S persze jó palánta is kell: nem túl nagyra nőtt, nem túlfejlett, hanem egészséges levélzetű, vastagabb szárú, rövid szártagú. De ami ennél is fontosabb: dúsan elágazó, fehér, sűrűn átszőtt hajszálgyökerekkel rendelkezzen. Sokan nem tudják, hogy a gyökérzet a lényeg, amit a vételkor sokszor nem is látni!
Csak a szárat nézik, s még azt a hibát is elkövetik, hogy olyan palántát vesznek, amin már apró termések is vannak. Nos, az ilyen palánta nem jó. Csak bimbó, maximum virág legyen rajta. Az eladótól kérdezzük meg, adjon rá garanciát, hogy a palántát megfelelő hosszan tartották szabad levegőn, úgymond kondicionálták.
Nem kell rögtön műtrágyázni!
A kiültetés így is stresszt jelent a növénynek! Ekkor csak kevés póttápanyagot adagoljunk, nem kell rögtön műtrágyázni, trágyázni. A sok nitrogén csak árt, mert nyúlánkká teszi a palántát, de nem segíti a gyökérképzést, később pedig inkább a zöldrész fejlődik, és kevés a virág. Amikor már „beállt” a palánta, és látszik, hogy egészségesen növekedésnek indult, akkor juttassunk számára tápanyagot, de figyeljünk a foszfor és kálium adagolására.
Ültetéskor fontos a víz, de még lényegesebb, hogy a gyökerekhez jól odaszorítsuk a talajt. Érdemes az ültetőgödröcskét beiszapolni és a palánta gyökerét ezzel körbevenni. Nem a víz miatt, hanem inkább azért, mert így a talaj a gyökérzetet körbevonja. Ez biztosítja, hogy a növény elég vizet, illetve tápanyagot tudjon felvenni.
