Magyarországon az ajánlott tőszámvariációkban nincs nagy lehetőség, mivel alig nagyobb az egyébként jól alkalmazkodó hibrideknél amúgy is meglévő kompenzáló képességnél. Nagyobbak a lehetőségek a nagy termőképességű stabil, betegségekkel szemben ellenálló hibridek kiválasztásában, mint a bizonytalan eredményt hozó és gyakran hatástalan tőszámváltoztatásban. A tőszámvariáció nálunk nem annyira a nagyobb tőszámok hajszolásával, mint inkább a táblán belüli gyengébb termőhelyeken a stresszhatások kivédésével kínálja a lehetőséget.
Talán meglepő, de Magyarországon, ahol a kukoricatermesztés környezeti feltételei korántsem ideálisak, az ajánlott tőszámvariációkban nincs nagy lehetőség. Azt is mondhatnánk, hogy alig nagyobb az egyébként jól alkalmazkodó hibrideknél amúgy is meglévő kompenzáló képességnél. Ennek tükrében szinte nagyobbak a lehetőségek a nagy termőképességű stabil, betegségekkel szemben kellő toleranciát mutató hibridek kiválasztásában s termesztésükben, mint a bizonytalan eredményt hozó, kellő termőhelyi és fajtaismeret híján hatástalan tőszámváltoztatásban. A tőszámvariáció nálunk tehát nem annyira a nagyobb tőszámok hajszolásával, mint inkább a táblán belüli gyengébb termőhelyeken a stresszhatások kivédésével kínálja a lehetőséget.
Nagyobb jelentősége még ott lehet a módszer használatának, hogy a „precíziós” vetésre eleve nagyobb figyelmet fordítanak, hiszen a tőszámvariálás az egész technológia átgondolását, pontos megtervezését feltételezi. Enélkül eleve kudarcra van ítélve!
Egyébként is mi értelme megetetni a precíziósan elvetett kukoricát drótféreggel, mocskospajorral, csimasszal, kukorica bogár lárvával, vagy agyonpermetezni fitotoxikus gyomirtó szerrel?
Ha egy nagyobb táblában a különböző termőképességű táblarészek jól elhatárolhatók, mindig át kell gondolni, hogy nem kifizetődőbb-e egy, az eltérő feltételekhez eleve jobban alkalmazkodó hibridet vetni!
Persze, a kérdés egyre divatosabb, felvetődése ezért egyre gyakoribb. A rendszer polcon van, tehát el kell adni! Magyarországon a beszéd szintjén még alig vagyunk túl, a cél megvalósítása érdekében a technológiára elköltött összegek máris jelentősek. Az információ egy része (a végrehajtási utasítás) az eszközbe és anyagba beépítve tárgyiasult, viszont az így belopakodott innováció szoftverje sötétanyagként búvik meg az „ismeretlenben”, s emiatt a mindenek alapját jelentő fejlesztési/kutatási háttértudás és a kiszolgáló adatbázis hasznosulása nagyon korlátozott, vagy semmis. Külföldi és korábbi hazai tapasztalatokból merítve közismert, hogy egy rendszer, eljárás csak akkor válik valódi (hatékony és kifizetődő) eszközzé, ha annak minden része aktív.
Mégis mit tudunk tenni, ha már a kezünkben van a rendszer végrehajtó része? Az alábbiakban erre szeretnénk szolgálni néhány használható tanáccsal.
Tervezés:
Figyelem!
Mielőtt hozzáfog, kérje jártasabbak segítségét! (Ha ez a szomszéd, szerencséje van, de lehet, hogy talál nála is jobbat, pl.: egy valódi szakértőt – akitől a szomszéd is tanulhat.)
Készítsen elő információkezelési szintjétől és szokásaitól függően minden eszközt és rendelkezésre álló információt (genetikus talajtérkép, talajvizsgálati eredmények, sokéves biomassza térképek, terméstérképek, Google Earth térkép, stb.)!
- Készítse el a döntési zónatérképeket!
- Írja be a körülhatárolt táblarészekbe, hogy Ön szerint mekkora termésre képesek és az adott évben mekkora termést szeretne elérni – ehhez mindenképpen jól jön a többéves terméstérkép!
- Döntse el, hogy szeretné-e elérni a saját maga által megálmodott szinteket (ha nem szeretné, akkor itt már abba is hagyhatja a tervezést – ha igen, ugorjon a 4. pontra!)
- Tervezze meg az egyes termésszintek (zónák) műtrágyaellátását (elméleti szükséglet – talajvizsgálat) + fejelje meg, hogy a „jutás” után „maradjon” is
- Döntse el, hogy szükség lesz-e osztott N-használatra
- Válassza ki a hibridet az alábbi szempontok szerint:
– Fogékonyság betegségekre
– termőképesség/stabilitás/kockázati szint
– stabilitás/termőképesség
– kockázati szint/termőképesség - Határozza meg az egyes termésszintekhez és a kiválasztott hibridhez illeszkedő, szükséges termő tőszámot az alábbi értékekhez közelítve (számítás: mag-db*1/csíra%*1,1):
>14 t/ha >/= 75000
12-14 t/ha = 75000
10-12 t/ha = 70000
10 t/ha = 65000
8-10 t/ha = 60000 - Határozza meg az egyes zónák vetőmagigényét és számolja ki a vetőmagszükségletet
- Vetőmag vásárlás alkalmával ne feledkezzen meg arról, hogy csak megfelelő minőségű vetőmag használatával érhet el eredményt – változtatott sűrűségű vetéshez kiegyenlített alakú és méretű, 95 csíra% feletti, jó kelési eréllyel rendelkező magot vásároljon
- Készítse el a vetési utasítást, és határozza meg a talajminőséghez/magsűrűséghez tartozó vetési sebességet! (Általános szabály, hogy kisebb sebesség mellett a tőelosztás pontosabb, de kérdezze meg erről a gyártót is!)
- Ne feledkezzen meg arról, hogy nem csak vet, hanem műtrágyát és talajfertőtlenítő szert is használ – tervezze meg ezek kijuttatását is
A hibrid kiválasztása:
Magyarországon még nincs elterjedt rendszer a precíziós (helyspecifikus) szemléletű hibridválasztás támogatására, tanácsadással. Kedvező jelenség, hogy egyes vetőmag cégek már elindultak termékeik célzott ajánlástételével, azonban ez nem jelenti azt, hogy ne lenne szükség a marketing szemléletű tanácsadás független szakértői megerősítésére.
A sikeres fajtaválasztás fő szempontjait az alábbiakban foglaljuk össze:
Fontos!
Tájékozódjon a hibrid kórtani és toxikológiai tulajdonságairól! Minden fajtacsoportban található a gombabetegségekkel szembeni ellenállóság tekintetében kedvezőbb hibrid, ezért nem kell terméskompromisszumot kötni. Ne feledje, minden jó hibridnél van egy jobb: Az egészséges!
Bőtermő, de kényes, nem stabil hibridek:
Nagy termőképességű, de nagy környezeti érzékenységű hibridek. Jellemzőjük, hogy kiváló agroökológiai feltételek között kiugró termést adnak, de kedvezőtlenebb víz és tápanyag ellátás mellett és fellépő stresszhatásokra – pl.: aszály – jelentős termésveszteséggel reagálnak.
Csak folyamatosan biztosított víz és tápanyagellátású helyekre (Öko1), lehetőleg öntözött körülmények közé vessük.
Bőtermő, stabil hibridek:
Jó kompenzáló képességgel rendelkező, jó körülmények között nagy termést adó hibridek. A romló környezeti és termesztési feltételek között tartják magukat a csoport élvonalában. Gyengébb termesztési feltételek között is megállják helyüket termés dolgában, de terméselőnyük már nem akkora, hogy ne lenne érdemes elgondolkodni kisebb vetőmag költséget jelentő, de még mindig megbízható hibrid (következő csoport) termesztésén.
Mindenhova ajánlható vetésük, ahova az előző csoportba tartozó hibrideket is vethetjük, de használatuk szélesebb körű, kevesebb kockázattal jár. Csupán a nagyon magas csúcstermés esélyével nem számolhatunk. (Pl.: stabilitási mutatója 17-18 t/ha tájékán már nem éri el a legnagyobb terméspotenciállal rendelkező hibridekét.)
Stabil, átlagos terméspotenciálú hibridek:
Nem várhatunk tőlük kiugró termést, de termesztési kockázatuk sem nagy. Biztonsággal termékenyülnek, gyökerük erős, száruk túlérésben is kitart, … stb.
Termesztésükről a vetőmag ár és a várható szárítási költség ismeretében kell dönteni.
Nem besorolható hibridek:
A fenti csoportokba nem sorolható hibridek termesztése csak abban az esetben indokolható, ha valamely kedvező minőségi vagy agrotechnikai tulajdonságuk jelentős használati vagy értékesítési előnyt biztosít. Ilyen a korai/igen korai érés, érés előtti betakarítási lehetőség, különleges szilázs- vagy magminőség. Egyéb esetekben a vetőmag ára már nem képes kompenzálni a terméskiesést, különösen a kockázatot.
Forrás: Magyar Kukorica Klub
