A Magyar Tudományos Akadémia tanulmánya szerint egy mezsgye meghagyása még az ökológiai gazdálkodásnál is fontosabbnak bizonyult a biológiai sokféleség szempontjából.
Elgondolkodtató módszertani újításokkal járulnak hozzá a biológiai sokféleség vizsgálatához és megőrzéséhez azok a tanulmányok, amelyeket az MTA Ökológiai Kutatóközpont kutatói publikáltak a Nature Ecology & Evolution folyóiratban – írja az MTA.
Az elkészült anyag az ökológiai gazdálkodás előnyeit, valamint a terepi mintavétel és a távérzékelés újfajta kapcsolatát ismerteti. Például érdekes jelenségnek lehet tanúja az, aki Németországban a volt keletnémet terület után az ország nyugati részén néz körül. A földek másként néznek ki, mert a mezőgazdasági parcellák méretei szinte változatlanok maradtak az 1990-es újraegyesítés után is.
A második világháborút követően Kelet-Németországban is fontossá vált a termésátlagok növelése. Ezt a mezőgazdaság intenzívebbé alakításával, vagyis nagy táblák létrehozásával, gépesítéssel és növényvédő szerek használatával terveztek elérni. Emiatt pedig a táj egyneműbbé vált, ami az érintett területek biológiai változatosságának csökkenését eredményezte. A folyamat hatására Kelet-Németországban 1953 és 1960 között a korábbi 800 ezer kisüzemből kevesebb, mint 20 ezer termelőszövetkezet alakult ki. Ezalatt Nyugat-Németországban nem következett be ez a tájszerkezeti átalakulás.
Azt, hogy milyen gazdasági és ökológiai vonatkozásai vannak a nagy táblás és a kis táblás mezőgazdasági művelési módnak, egy összetett szempontrendszerű vizsgálat elemezte. Az eredmények a Nature tudományos folyóirat-család lapjában, a Nature Ecology & Evolution című újságban jelentek meg.
Korábban már többször megállapították, hogy a biológiai sokféleség és az egyes növényvédő szerek, műtrágyák és talajjavító szerek használatát tiltó vagy korlátozó ökológiai gazdálkodás sokkal előnyösebb, mint az intenzív, nagy táblán történő gazdálkodás. Mezsgye kialakítása pedig azért nagyon fontos, mert élőhelyet biztosít a vadon élő fajoknak.
Az egykori kelet-németországi mintaterületeken a fennmaradó nagy táblás művelés hatására jelentősen csökkent a biológiai sokféleség. Ez az ország nyugati felén, az alkalmazott sok mezsgye és szegély mentén sokkal inkább fent tudott maradni. Ugyan a terméshozamok hasonlóak voltak, az adott területegységre jutó haszon a kelet-németországi nagytáblás mintaterületek esetében 50 százalékkal magasabbnak bizonyult.
Egy mezsgye megléte segíti a növények és állatfajok fennmaradását. Azokon a területeken, ahol a gazdák az elmúlt időszakban áttértek a hagyományos termelési módszerekről az ökológiai gazdálkodásra, ott a terméshozam feleződését, a biológiai sokféleség növekedését és a tulajdonosok nyereségének duplázódását figyelték meg a kutatók (ez utóbbit azért, mert az ökológiai gazdálkodásból származó terményeket drágábban lehet eladni). A szegélyekkel szabdalt kisebb termőterületek biológiai sokféleséghez való hozzájárulása még jelentősebb volt, mint az ökológiai gazdálkodás fontossága- közli a tanulmány.
