A málnavessző-szúnyog ma már egész Európában általánosan elterjedt kártevő. A kéreg alatt táplálkozó lárvák szétroncsolják a háncsszövetet, ezt a vesszőrészeken elhalt, sötét lilásbarna, kissé bemélyedő foltok jelzik. Cikkünkben összefoglaljuk, mit érdemes tudnia róla.
A málnavessző-szúnyog elterjedése
A vesszőn előforduló kártevők közül a málnavessző-szúnyog (Thomasiniana theobaldi) a legjelentősebb. Magyarországon először Fertődön 1958-ban figyelték meg, majd 1962-ben és 1963-ban Szigetcsépen, Nagyrédén és a Győr környéki termőtájon is megtalálták. A málnavessző-szúnyog elleni védelem a málna védelmének egyik sarkalatos pontja.
A málnavessző-szúnyog kártevő fejlődési alakja a lárva.
A nőstények a fiatal, felrepedő sarjak kérge alá rakják tojásaikat. A kikelő, kezdetben áttetsző, majd rózsaszín, vagy citromsárga, 2–3 mm-es, nyűszerű lárvák az elváló kéreg alatti fás részeket szívogatják. Ennek hatására barna, besüppedő foltok keletkeznek.
A málnavessző-szúnyog a málnatő kondicionális leromlásának előidézésén túl fokozza a málna vesszőpusztulását okozó kórokozók fertőzési lehetőségeit. Tehát a hajtás kérgében megbújó lárvák nem is a szívogatásukkal okoznak nagy kárt, de a sebekkel kaput nyitnak a leptoszfériás betegség (Leptosphaeria coniothyrium) előtt. Ez a szár bélszövetéig terjedő elhalást okoz, ha pedig az elhalt rész körbeéri a szárat, akkor annak vége. Az ilyen vesszők elégetésekor szerencse, ha sok málnavessző-szúnyog is tűzre kerül. Ugyanis amint a rafinált kártevők megsejtik, hogy valaki erőteljes mozdulatokkal matat a hajtások között, a földre vetik magukat, így menekülnek meg a tűzhaláltól. Az összeállítást a Növényvédelem című könyv és a Gazdabolt.hu anyaga alapján készítettük.
Hogyan védekezzen a kártevő ellen?
A málnavessző-szúnyog több nemzedéke az év folyamán nehezen különíthető el élesen egymástól. Májustól szeptemberig folyamatosan jelen van az ültetvényekben. Bár ma már kereskedelmi forgalomban is kapható a rajzásmegfigyelést lehetővé tevő, Nagy-Britanniában kifejlesztett málnavessző-szúnyog feromoncsapda, a hazai termesztők számára ennek beszerzése egyelőre még viszonylag költséges lenne. Éppen ezért a folyamatos permetezés elkerülése miatt ésszerűbb más, környezetet kevésbé károsító megoldásokat használni. Az egyik a megfelelő fajtaválasztás. A kevésbé repedő kérgű fajták (pl. Fertődi Zamatos, Tulameen) nem kedveznek a kártevőnek tojásrakás szempontjából. Ezért a fertőzöttségük is kisebb lesz. Ha rendszeres és kiegyenlített az ültetvény vízellátása, valamint megfelelő a tápanyag-utánpótlás, a sarjak kevésbé repednek fel.
Erős sarjképzésű fajták esetén lehetőség van az első sarjnemzedék eltávolítására, ugyanis a későbbi növekmény már kevésbé reped, így a szúnyog csak mérsékelten károsítja. Ha mindezek ellenére növényvédő szeres kezelés szükséges, a kártevő ellen engedélyezett készítmény a a Sherpa. Az ismételt védekezést az első szúnyognemzedék imágónak rajzására időzítse (kb. április második dekádjától május legelejéig). Az említett készítménnyel szigorúan virágzás előtt végzett kezelés más kártevők (pl. kis málnalevéltetű, sodrómolyok) ellen is hatásos lehet.
A málna további gyakori betegségeiről és kártevőiről itt írtunk korábban.
