A szilva gyümölcs frissen, lekvárként, befőzve és pálinkaként is közkedvelt; átlagosan 1,3 kilót fogyasztanak belőle évente a magyarok. A hazai szilvaültetvények több mint fele Bács-Kiskun, Pest és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található. A minőségi, friss magyar szilva és a szilvapüré pedig külföldön is keresett.
A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara közleménye szerint Magyarországon az utóbbi időszakban évente 45-70 ezer tonna szilva terem, ami az 1990-es 150 ezer tonnás mennyiség fele-harmada. Jelenleg 6400 hektáron van üzemi szilvatermesztés, ezen kívül a szilva kedvelt kerti gyümölcs is. A legjelentősebb termelőkörzet Szabolcs-Szatmár-Bereg (1530 hektár), Bács-Kiskun (1513 hektár) és Pest (1067 hektár) megye. Nagyobb termőterületek találhatók még Heves, Nógrád és Jász-Nagykun-Szolnok megyében.
A jó minőségű magyar étkezési szilva keresett exportcikk, a kivitel évente 8-12 ezer tonna között mozog.
A Magyarországra – jellemzően szezonon kívül – importált friss szilva mértéke ehhez képest elhanyagolható, 400-600 tonna között mozog. Az export leginkább a német piacra megy, de jelentős mennyiséget vásárol tőlünk Csehország és Ausztria, valamint a skandináv országok is. Szintén pozitív a feldolgozott gyümölcs külkereskedelmi egyenlege is, cukrozott és cukrozatlan ipari szilvapüré formájában exportálják ezeket a termékeket.
A világ éves szilvatermése 12 millió tonna, ennek az európai termelés körülbelül a 10-15 százalékát adja. Az egész képet vizsgálva kiderül, hogy a szilva közel fele Kínában terem. Talán kissé meglepő, hogy a második helyen Szerbia áll, 700 ezer tonnás termelésük nagy részéből slivovica, a szerb nemzeti gyümölcspárlat készül.
Az alma és a meggy után a harmadik legnagyobb mennyiségű gyümölcsünk
A NAK azt írja, hogy a piaci szereplők szerint sokkal nagyobb igény lenne a minőségi magyar árura külföldön is, mint amit jelenleg képes kielégíteni a termelés. A szilva méltatlanul a hazai gyümölcstermelés „mostohagyereke”, hiszen volumenét tekintve az alma és a meggy után harmadik helyen áll. A magyarországi szilvaültetvények nagy része azonban elöregedett, sok helyen nincs öntözés. Kevés az intenzív művelésű, korszerű állomány – a piaci követelményeknek megfelelő kiváló minőségű áru előállítására ezért kevesen képesek. Ez egyben azt is megmagyarázza, hogy a termésmennyiség nagyobb része ipari feldolgozásra kerül.
A fajták közt hagyományosan a Cacanska lepotica és a Stanley az uralkodó.
A szilvára jellemző, hogy sokszor az okoz zavart, amikor az egyszerre megérett gyümölcs hirtelen nagyobb mennyiségben jelenik meg a piacon. Pedig különböző fajták sokasága áll a termelők rendelkezésére, melyekkel kibővíthető és elnyújtható a szezon. Sokféle különleges színű vagy alakú gyümölcsöt nevelő fajta is létezik, ezekkel a piac különleges igényű szegmensei is elláthatóak. A fejlődéshez ugyanakkor elengedhetetlen az ültetvényszerkezet átalakítása. Az ipari célú ültetvények esetében is szemléletváltásra, megfelelő öntözésre, tápanyag-utánpótlásra és szakszerű növényvédelemre lesz szükség ahhoz, hogy hosszú távon rentábilisak lehessenek – írja a NAK.