A zöldvágott fokhagyma fogyasztásának is van értelme. Akárcsak a vöröshagyma esetében, a még szárral, vagy 5-10 centiméteres szárcsonkkal maradó zsenge fokhagyma ugyanolyan értékes és finom, mint a beérett fejek, azonban kevésbé erőteljes az íze és az illata. A gerezdes, de lágy buroklevelű fejek főzéskor és sütéskor egészben is felhasználhatóak. Sok vitamint és ásványi anyagokat is tartalmaznak.
A Magyar Mezőgazdaság írt róla, hogy a mutatós, legalább 5 centiméter átmérőjű fejek eléréséhez a hagymatermesztők már ősszel a földbe dugják a szaporítóanyagot. Nagy hozamot, egészséges állományt és jókora fejeket a vírusmentes szaporítóanyaggal, helyes öntözéssel és tápanyag-utánpótlással lehet elérni. Sokfelé a szedést is kézzel végzik, ugyanis a szárral értékesített növények betakarításához különleges gépre van szükség.
Az anyag szerint a fejek fehérre tisztítása pedig nem is gépesíthető. Mindez jelentősen megemeli az előállítási költséget. Fontos, hogy nem betegség és termesztési hiba jele, ha a gerezd lilás, ez ugyanis fajtabélyeg. Az ilyen színű fokhagymák általában európai nemesítőktől származnak. Ezek íze és beltartalma ugyanolyan jó, a színük alapján pedig jól megkülönböztethetőek a Kínából érkezett terméktől.
Részletesebben a fokhagyma előnyeiről és termesztéséről
A fokhagyma (Allium sativum) az amarilliszfélék családjába tartozó faj. Gyógy- és fűszernövény, melynek hagymája fogyasztható; felvágva erőteljes aromát bocsát ki. Jellegzetes illatát egy kéntartalmú anyag, az ajoén adja. A fokhagymában lévő kéntartalmú vegyületek antibakteriális hatásúak. A komplex összetevőknek köszönhetően jelentős immunrendszer-erősítő hatást is megfigyeltek. Ezen kívül a fokhagyma vitaminokban (A, B1, B2, B3, C, provitamin A és D), valamint nyomelemekben is bővelkedik. Továbbá javítja az emésztést, és az érelmeszesedés megelőzésében is szerepet játszhat. Gerezdjeiről szaporítják; ősszel vagy tavasszal 20 × 10 centiméteres sor- és tőtávolságra duggatják. Mivel meleg- és fényigényes, Magyarországon főként a Csongrád-Csanád megyei Makó környékén termesztik. Egyenletes vízellátás mellett bő termést hoz.
