A kert egyik alig láthatóan, jellemzően éjjel tevékenykedő kártevője a lótetű. A problámát az okozza, hogy a rovar ásólábaival a talajba fúrja magát, ahol szisztematikusan elfogyasztja a növényrészeket, és megrágja a növények gyökereit, de megritkítja a talajélet szempontjából fontos gilisztákat is.
A lótetű, más néven lótücsök vagy lóbogár kifejezetten gyakori kerti kártevő, megjelenése nem köthető speciális körülményekhez, így gyakorlatilag bárhol előfordulhat. Szaporodási időszaka a nyár dereka, tojásait június, július folyamán rakja le földalatti fészkeibe, így a védekezés akkor a leghatékonyabb, ha ez előtt megtörténik.
Jellegzetes nyomokat hagy maga után, földalatti járatainak kivezetései a vakondtúráshoz hasonlóak, csak jóval kisebbek, a kijáratok átmérője ujjnyi szélességű. Szintén árulkodó jel a palánták hirtelen, a gondos ápolás ellenére történő sárgulása, fonnyadása, eldőlése, de ugyanilyen nyomokat hagyhat a virágoknál, a díszágyásokban. A lótetűvel ritkán lehet szemtől szemben összefutni, hiszen életmódja, táplálkozása miatt ideje döntő részét a föld alatt tölti, olykor akár egyméteres mélységben – olvastuk egy Megyeri Szabolccsal készült interjúban.
Szabadföldi és üvegházi, fólia alatti ágyásokban egyaránt megtalálható. Mivel szereti a tápanyagban dús, öntözött, tehát nedves közeget, szívesen tartózkodik a kultúrnövények, dísznövények alatti talajban. A veteményeskertben és a dísznövények számára kialakított területeken nagyobb eséllyel fordul elő, de ha bejutott a kertbe, nem fog válogatni a kertrészek között.
Gyakori eset, hogy máshonnan származó trágyával kerül a kertbe, ebben szokott ugyanis áttelelni. A lótetű elsősorban föld alatti rovarokkal, lárvákkal, gilisztákkal táplálkozik, a növényi gyökereket inkább csak a járatok készítésekor rágja át, ami jelentős károkozás, de egyben azt is jelenti, hogy nincs kedvenc növénye.
A lótetű az egész kertben előfordulhat, de a károkozása javát a veteményesekben okozza, elsősorban a zsenge, fiatal palánták gyökereinek tönkretételével, illetve azzal, hogy a kis növénykéket kidönti. Mivel a rovar mérete az 5-7, néha akár a 10 centimétert is elérheti, nagyságánál fogva egyszerűen kiforgatja a magoncokat, palántákat. A másik veszélyfaktor a már említett gyökérrágás, a sérülés súlyosságától függően a növény el is pusztulhat, hiszen az erősen hiányos gyökérzettel már nem tud elegendő tápanyagot felvenni a talajból.
A lótetű ellen számos vegyszermentes irtási metódus ismert. A sekélyen leásott, vízzel félig töltött, részben egy kővel, léccel lefedett konzervdoboz jó csapda, a menedéket kereső rovar, ha belepottyan, biztosan megfullad. Szóba jöhet a kiásás, a járatok végeinél elkezdett gyors ásással jó eséllyel megfogható. Szintén teljesen biokertészeti szer az a rovarirtó, mely bizonyos parazita fonálférgeket tartalmaz, ezek megfertőzik és elpusztítják a lótetűt, de semmilyen környezeti terhelést vagy veszélyt nem jelentenek.
Fontos megemlíteni, hogy a gyakran olvasható tanács, miszerint étolajat, fáradt olajat, vagy vizet öntsünk a járatokba, nem célravezető. Egyfelől az olajok szennyezik a talajt, másfelől a föld rengeteg folyadékot tud elnyelni, miközben a kiterjedt járatrendszerében gyorsan mozgó rovar hamar elmenekül. Így csak a vízszámlánkat növelhetjük, a lótetűt nem tudjuk hatékonyan elűzni, elpusztítani. Hasonlóan rossz választás a népi praktikaként ismert nikotinos lé, amit gyakran cigarettacsikkekből állítanak elő. A nikotin ugyan elpusztítja a lótetűt, de erős, minden élőlényre veszélyes méreg!
Régen vidéken egyszerűen kiengedték a területre a baromfiakat, a tyúkok például nagy étvággyal fogyasztják a trágyában, komposzthalomban rejtőző, vagy a felszínen tartózkodó rovarokat. Hasonló szolgálatot tehetnek a rigók, melyek ügyesen tudják elkapni az éppen felszínre bukkanó lótetűt. Megemlítendő, hogy a vakond a lótücsök legádázabb természetes ellensége, de mivel a vakond maga is hasonló károkozásra képes, nem a legjobb partner. Ugyanakkor a vakondok elszaporodottsága jó jelzés a lótetű jelenlétére.
A megelőzés is kiemelt fontosságú, ennek is vannak szelíd, biokertészeti módszerei. A lótücsköt taszítja, elriasztja a krizantém és a körömvirág gyökerének illata, ezek így hatékony védvonalat alkothatnak a veteményes köré vagy közé ültetve. Ügyes praktika, ha a frissen ültetett palánta köré a földbe nyomunk egy műanyag hengert, ezt a legkönnyebben egy alul-felül levágott plasztik vizes palackból állíthatjuk elő. A tetű így egyszerűen nem fér a gyökerekhez! A nőstények a párzási időszakban, júniusban gyakran közlekednek a földfelszínen, sötétedés után érdemes vadászatra indulni utánuk ezekben a hetekben.
