Hosszú farkú malacok tartása csak olyan gazdaságokban lehetséges, ahol nem fordul elő (fül- vagy farok-) nekrózis, a SINS néven is ismert jelenség. Ez a következtetés a jelenleg rendelkezésre álló ismeretek alapján vonható le.
Hollandiában a farokrögzítés hivatalosan nem engedélyezett – csak kivételes körülmények között lehet elvégezni. A gyakorlatban azonban ez azt eredményezi, hogy a rutinszerű dokkolást viszonylag nagy számban végzik. Ez a gyakorlat azonban 2030-ban nagy valószínűséggel megszűnik. Ennek következtében a sertéstenyésztő ágazatnak meg kell találnia a módját annak, hogy hosszú farkú sertéseket tarthasson. Ez kihívást jelent, mivel a kutatások azt mutatják, hogy a nekrózis valamilyen formája gyakorlatilag minden gazdaságban jelen van.
Véráramlási probléma
A nekrózis a szövetvesztés egy formája, amely véráramlási problémából eredhet. Ezt a sérült, szivárgó bélrendszer okozza, lehetővé téve az endotoxinok bejutását a véráramba, és túlzott gyulladásos reakciókat és keringési zavarokat okozva.
„Különböző stressztényezők okozhatják ezt a szivárgást: hőstressz, táplálkozási átmenet, de például PIA (sertésbél adenomatózis – más néven ileitis) okozta fertőzés is. A bélmikrobiom további változásai is kiválthatják a karámtársak (farok)harapdálását” – mondja Rutger Jansen a Boehringer Ingelheim állategészségügyi cég szakembere.
Német kutatás
Dr. Gerald Reiner állatorvos és genetikus professzor, a gießeni Justus Liebig Egyetem sertéstanszékének vezetője a sertésgyulladás és -nekrózis szindrómának (SINS) nevezte el a szindrómát, és kutatja annak genetikai okát. Ez a kutatás túlmutat a vaddisznóvonal jellegén. A SINS a belülről jövő klinikai gyulladás és az elhalt szövetek vagy nekrózis jelenlétének kombinációja.
Figyelem a mikotoxinokra
A sertések érzékenyek a mikotoxinokra. Számos mikotoxin elfogadható mennyiségre csökkenthető toxinkötőszerrel, és a malactápok jobb minőségű alapanyagokat és kevesebb mikotoxint tartalmaznak. A legfélelmetesebb mikotoxin, amelyet nehéz megkötni, a deoxinivalenol (DON).
Kimutatták, hogy a DON már az anyaméhben és a koca kolosztrumán keresztül átadódik az újszülött malacoknak, amelyeknek még nagyon sérülékeny a bélrendszerük. Bár Európában a mikotoxinokra vonatkozó maximális értékek vonatkoznak a takarmányokra, egyes vélemények szerint ezek az értékek a jelenlegi genetika szempontjából túl magasak. Azoknak a vállalatoknak, amelyek maguk vásárolják vagy termesztik a nyersanyagokat, bölcs dolog kritikusan viszonyulni a mikotoxinokhoz. Ne termesszenek CCM-et évről évre ugyanazon a parcellán, és figyeljenek a gombás gócpontokra.
Az olaszországi Milánói Egyetem docense, Grazia Pastorelli professzor kutatása kimutatta, hogy a SINS egészségügyi probléma. Az immunrendszer aktiválásának szükségessége miatt a szervezet nemcsak a takarmányfelvételt, hanem a takarmányhatékonyságot is elveszíti, mivel most már a betegséget kell „etetnie”.
Kiemelt fontosságú a SINS német kutatása
Mirjam Lechner tanácsadó és állatjelző tréner szorosan együttműködik Reiner professzorral a SINS kutatásában, és jelzi, hogy számos tényező fontos a SINS megközelítésében. “Először is a genetikai tényezőre kell figyelni ahhoz, hogy hosszú farokkal rendelkező kereskedelmi sertéseket lehessen tartani” – mondja Lechner. Azt, hogy a SINS megoldása a német napirenden kiemelt helyen szerepel, mutatja, hogy a szövetségi államokban sok pénz áll rendelkezésre a kutatásra és a hosszú farkú állatok tartására. Bajorország több mint 1 millió eurót fektet be egy tenyésztési projektbe, amelynek célja, hogy genetikai vizsgálatokkal pontozzák az állatokat a SINS-re. Amellett, hogy figyelmet fordítanak azokra a tényezőkre, amelyek az állatokat kényelmetlenségből harapásra késztetik – mint például a stressz, a rossz éghajlat, a túlzsúfoltság vagy a táplálkozás -, Hollandiában most már nagyobb figyelmet fordítanak a SINS-re. A Topigs Norsvin tenyésztő szervezet nagy figyelmet fordít a viselkedésre, és a SINS-t is bevonja egy folyamatban lévő tanulmányba.
SINS az újszülött malacoknál
A születés utáni első három napban a SINS a malacok karmain és farkán kimutatható.
„A SINS esetében minden tényező összeadódik, beleértve a genetikát, a karámok kialakítását, az éghajlatot, a takarmány összetételét, a mikotoxinokat, a nyers takarmányt, a karám dúsítását, de a vízellátást is” – mondja Karien Koenders, a dél-hollandiai Nederweertben található Lintjeshof rendelő állatorvosa.
Koenders többek között az újszülött malacok fülét és karmait is megvizsgálja. „A szindróma felismeréséhez hőkamerát használunk, amely például a fülben lévő duzzadt meleg ereket mutatja. Végül a fülkagylókban lévő kis erek a gyulladás miatt elzáródhatnak. Ekkor a véráramlás megszakad, és a fül- és farokcsúcsok magasságában hűvösebb képet látunk.
A SINS tüneteit minden gazdaságban látom az újszülött malacoknál, kisebb-nagyobb mértékben” – mondja Koenders.
A megoldás megközelítése minden gazdaságban más és más lesz. Lehet csökkenteni a karámok állományát, több nyers takarmányt biztosítani vagy agyagásványokat is lehet adni a mikotoxinok megkötésére.
Ami minden üzemre vonatkozik, az az, hogy a vízfelvételt növelni kell. Különösen az elválasztott malacok esetében ez az első számú teendő, hogy a hulladékot el tudják távolítani.
A sertések viselkedésének tenyésztési kutatása
A sertések viselkedésének nyomon követése kiemelt helyen szerepel a Topigs Norsvin kutatási napirendjén, részben az új tartási rendszerek fejlesztése és a dokkolás megszüntetésére vonatkozó jogszabályok miatt. „A SINS-t a teljes viselkedéskutatás részeként vesszük figyelembe – mondja Roos Vogelzang kutató és tanácsadó.
Emellett a SINS egy multifaktoriális probléma – nem egyetlen gén a felelős. A veleszületett rendellenességekhez hasonlóan ez is megnehezíti a szelekciót.” Majd így folytatja: „Vizsgáljuk, hogy van-e összefüggés a SINS és a későbbi életkorban bekövetkező károsodás között. Az összefüggés kimutatásához az újszülött malacokat a SINS-re és a károsodásra vonatkozóan a végső vizsgálat során a mérlegeken pontozzuk. Ezzel próbálunk hozzájárulni a megoldáshoz.”
„Nem akarunk agresszív sertéseket (az elkövetőket, akik harapnak), de az áldozatok (a megharapott sertések) sem kívánatosak. Tenyésztő szervezetként megbízható adatokra van szükségünk; az elkövető felkutatása egyszerűen nehezebb, mint az áldozaté. Az elkövetők felkutatásához kamerás technikákat használunk, hogy az egyes állatok automatikus viselkedését pontozzuk.”
