A cukkini a kabaktermésűek családjába tartozik, első ránézésre pedig az uborka és a tök keresztezésének tűnik. Ebben van is igazság, hiszen a Közép-Amerikából származó növény mindkettőnek a rokona. Néhány évtizeddel ezelőtt még nem sokan ismerték, azóta azonban igazi kedvenc lett. Enyhe íze és jó állaga miatt sokoldalúan felhasználható, alacsony energiatartalmának köszönhetően pedig minden étrendbe könnyedén beilleszthető.
Az Agrárium blog cikke szerint leginkább a kabaktermését fogyasztjuk, bár egyes országokban a virága is ínyenc falatnak számít. Azonban ez a felhasználási mód nálunk még nem igazán terjedt el. A termése átlagosan 10-30 centiméteres, lehet kör alakú, hosszúkás, tömzsi és vékony is. Színe a zöld és a sárga több árnyalatában is előfordul, de létezik belőle csíkos változat is. Május és október között terem a szabadföldön, de az üvegházi termesztésnek köszönhetően az év bármely szakában elérhető. A növény fény- és hőigénye igen nagy, a fagytűrő képessége viszont nem túl jó.
A magokról és a csírázásról
Magvai tojás alakúak, enyhén lapítottak, ezermagtömegük 150-200 gramm. A magok 6-8 évig őrzik meg a csírázóképességüket. Csírázásához minimum 12 °C szükséges, igazán jól pedig 25-30°C-ban érzik jól magukat, ilyenkor magvaik 1 hét alatt ki is kelnek. A talajra nem túlzottan igényesek, viszont vízre annál inkább szükségük van. Amennyiben a kertben termesztik, ügyelni kell rá, hogy ne támadják meg a cserebogarak és a levéltetvek, de érdemes védeni a tökmozaiktól és a tök kolletotrihumos betegségektől is.
A cikk szerint a cukkini a választékbővítő zöldségek közé tartozik. Semleges íze miatt jól illeszkedik sokféle ételbe, remekül fűszerezhető, és nem nyomja el más ételek ízét. Tápanyagértéke a tökfélékhez hasonló, energiatartalma is nagyon alacsony, emiatt könnyedén beilleszthető bármilyen étrendbe. Arról pedig itt írtunk korábban, hogy: Csoda, hogy fel nem robbant a II. világháborús cukkini.
