Nemrégiben egy fotósorozat jelent meg, abból kiindulva, hogy a munkakutyák általában nem kapnak akkora reflektorfényt, mint házi kedvenc társaik. Andrew Fladeboe fényképész sorozatával azonban ezt az igazságtalanságot igyekszik orvosolni, és képeivel megadja ezeknek a kutyáknak a nekik kijáró tiszteletet.
A fotósorozat eredeti címe „The Shepherd Realm,” azaz a „Pásztorok birodalma”, de nem kizárólag pásztorkutyák szerepelnek benne. Kereső és mentőkutyák, mozgássérülteket segítő ebek, vakvezető kutyák, terápiás kutyák és rendőrségi kutyák is megkapják a művészi elismerést. Lehet ugyan, hogy ezek a kutyák sokszor lucskosak és koszosak, de intelligens arckifejezésük és sztoikus természetük azt mutatja, hogy ők másféle társak. Igazi munkavállalók, akik nélkülözhetetlen támogatást nyújtanak tulajdonosaiknak – olvastuk az erdekesvilag.hu-n.
tartott társaiknak (Fotó: Pixabay)
Egy National Geographicnak adott interjújában Fladeboe elmondta, hogy a legtöbb ember nem veszi észre, hogy mennyi ilyen kutya van körülötte, és hogy mennyire szeretnek ezek az ebek dolgozni. „Igen, ezeknek a kutyáknak valóban sokszor keményebb és rövidebb az életük, mint a városban kedvtelésből tartott társaiknak. Ám egy kutya akkor a legboldogabb, ha van feladata, amit elvégezhet. Egy ilyen kutyának sokkal rosszabb sorsa lenne a városi kényelemben” – mondta a fotós az interjúban.
Focicsapatnyi foglalkozás
Felsorolásszerűen álljon itt, hányféle feladatot látnak el – tehermentesítve az embert – négylábú barátaink: „foglalkozásukra” nézve vannak kereső-mentő kutyák, katasztrófamentő kutyák, mozgássérülteket segítő kutyák, vakvezető kutyák, terápiás ebek, rendőrkutyák, tűzszerész kutyák, madárvadász kutyák, lundavadász kutyák, valamint juhász- és pásztorkutyák.
| A kutya.hu régi, de annál értékesebb írása szerint megoszlanak a vélemények, hogy a mai kutyák kialakulása előtti korszakban, az ember akarta-e társnak maga mellé a farkast, vagy a farkas kereste az ember társaságát. Annyi azonban tény, hogy amikor a farkasból a domesztikáció révén kutya lett, akkor az embernek határozott elképzelése volt arra vonatkozólag, hogy ez az állat mit csináljon, milyen feladatot végezzen el a környezetében. |
Nagyrészt talán éppen ennek a szemléletmódnak tulajdonítható, hogy a különböző fajták populációinak jelentős hányadára túlzásnak tűnnek ma már a legendákba illő jellemzések. Szeretett kutyáink között egyre több az anatómiai és/vagy idegrendszeri tulajdonságaiban egyaránt groteszk, bizarr megjelenésű, abnormális viselkedésű egyed, ráadásul olyanok, amelyeket a használati kutyák vonatkozásában szükséges komplexitás fontosságát nem ismerő kvázi szakemberek erőteljesen favorizálnak, feláldozva őket a mindenkori divat oltárán, veszélybe sodorva ezáltal szinte valamennyi kutyafajtát.
Őrző-védő, illetve szolgálati kutyaként alkalmazzák őket
A német juhászkutya, a beauceron és a belga juhász ma már nem eredeti feladatkörét látja el. Sokkal inkább őrző-védő, illetve szolgálati kutyaként alkalmazzák őket, s csak elvétve végzik azt a feladatot, amire eredetileg kitenyésztették.
A német juhászkutya vonatkozásában sikerrel jártak a tenyésztők, legendás tulajdonságai, ha némileg módosulva is, de fennmaradhattak, sőt generációról generációra fejlődhettek, csiszolódhattak. Ennek ellenére az ő esetében is megtörtént az, amitől mindig is tartottak a szakmabeliek: a fajta immáron kettévált úgynevezett „munka és küllem” állományra, s ez a folyamat egyre markánsabban folytatódik.
A belga juhászok esetében az állomány különböző változatokra való szétválása már régen megtörtént: malinois, tervueren, groenendael, lakenois. Ezek közül a malinois az, amely a fajta értékes tulajdonságaiból a legtöbbet őrzött meg.
A staffordshire-i terrier még azok közé tartozik, amelyek elődeiknek igen jó ösztönös adottságait őrzik génjeikben. Bár nekik sem tesz jót az, hogy sokan még ma is harcikutyának tekintik őket, és az sem, hogy egyre inkább csak a kiállítások támasztanak eléjük küllemi követelményeket.
A schnauzerek esetében látható, milyen furfangos lehet a tenyésztői fantázia. Három különböző méretben hozta létre ugyanazt a megjelenést, attól függően milyen célra szánta a különböző csoportokhoz tartozó egyedeket: őrző-védő (óriás), kísérő (közép) vagy patkányfogó (törpe). Tekintettel azonban arra, hogy az óriás változatnál mérik fel szisztematikusan a tenyészállomány idegrendszerét, természetes, hogy a három schnauzer közül ez őrzi leginkább az ösztönös adottságokat.
Klasszikus őrző-védő fajták még a rottweiler, a dobermann, a boxer, a német dog, a bullmastiff, a bordeauxi dog és az angol mastiff. Mindannyiuk helyzete kritikusnak tűnik, legalábbis Magyarországon. Sok közöttük a nehezen kezelhető egyed, némelyik fajta esetében az erősen kolerikus idegtípusba való irányultság miatt, némelyiknél pedig ennek éppen az ellenkezője, a túlságosan flegmatikus idegtípusba való tartozás miatt.
Vérfrissítés?
Igen nagy veszélyt jelent az egyes fajtákra nézve az a beszűkült genetikai bázis, amelyre a tenyésztők támaszkodni kénytelenek – figyelmeztetett a kutya.hu cikkének sajnálatosan fiatalon elhunyt szerzője, Reiter László. Ennek szinte természetes következménye bizonyos – a fajtára korábban jellemző – tulajdonságok eltűnése az adott populációból. Hogyan nyerhetünk vissza már eltűnt tulajdonságokat (géneket)? Nincs más módja, mint a vérfrissítés, idegen fajtával történő keresztezés útján. Más állatfajoknál ez járható út, a kutyánál viszont – ki tudja miért? – eretnekségnek számít. Nem árt tehát vigyázni a meglévő génbázisra, mert vészes beszűkülése esetén a kutyázást nemzetközi szinten irányító „kinológusok” talán inkább veszni hagynának fajtákat, mint hogy noha tudományosan igazolt, megfelelő kontroll alkalmazásával bevált, de általuk eretnekségnek minősített módszer alkalmazását engedélyezzék…
Német juhászkutya
Német juhászkutya. Nehezen vitatható, hogy ez az intelligens, bátor, hűséges, megtéveszthetetlen, tetszetős külsejű, izmos állat a legnépszerűbb, legtöbbre értékelt szolgálati kutya világszerte – ezt már a haziallat.hu cikke állítja.
Eredetileg nyájakat őrzött, mai formáját a német tenyésztők hosszú és szigorú szelekciós munkával alakították ki. Több mint 100 éves történelme alatt sok mindent megélt a fajta, de máig töretlen a népszerűsége. Intelligens, hűséges, bátor, megtéveszthetetlen kutya. Jó tulajdonságainak bámulatos összekapcsolódása teszi lehetővé, hogy a német juhászkutya – és csakis ez a kutyafajta – egyidejűleg lehessen vakvezető, mentő, testőr, nyomozókutya, pásztorkutya.
