Bár az uniós átlagtól is jóval elmaradva, kritikusan alacsony a hazai öntözött területek nagysága, mégis csupán az öntözésfejlesztésre kiadható keretösszeg alig felére érkezett be eddig igény a Miniszterelnökség pályázatán. Az öntözés fejlesztése nélkül pedig a zöldség és gyümölcstermesztés hatékonyságának és versenyképességének növelése sem képzelhető el.
A FruitVeB március 2-án a Szent István Egyetem gödöllői campusán megtartott tanácskozásán kiderült, hogy a Vidékfejlesztési Programban a mezőgazdasági vízgazdálkodási ágazat fejlesztésére kiírt pályázatra eddig 412 igény érkezett 22,31 milliárd forint értékben. Mezei Dávid, a Miniszterelnökség agrár-vidékfejlesztési stratégiai ügyekért felelős helyettes államtitkára a FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács évnyitó konferenciáján elmondta, hogy a szaktárcánál éppen zajlik a támogatási kérelmek értékelése, még erre a hónapra ígérik az első döntéseket. A témát az Agrárszektor járta körül.
27 milliárd forintnyi forrás még szabadon pályázható
Az öntözésfejlesztési pályázaton mintegy 49,5 milliárd forint áll rendelkezésre vízvisszatartás, a vízkészletekkel való fenntartható gazdálkodás, a takarékos öntözési technológiák elterjesztésének támogatására. Ebből összesen 22,31 milliárdra adtak be igényt, bőven maradt még pénz a támogatásra. A tárca elképzelései szerint az elkövetkezőkben olyanok is adhatnak majd be újabb ütem vagy projekt megvalósításra igényt, akik már rendelkeznek támogatói okirattal. Az öntözésre berendezett összes terület Magyarországon jelenleg 200 ezer hektár körülre tehető. Ebből a ténylegesen megöntözött terület aránya az elmúlt években az éves csapadékmennyiségtől függően 30-55 százalék között alakult. Ez a mezőgazdasági területek mintegy 2 százalékát fedi le, ami jóval alatta marad a 6,2 százalékos európai uniós átlagnak.
A pályázati források felhasználásával a cél 400-600 ezer hektár öntözhető terület elérése.
A jelenlegi hazai öntözési helyzet a nemzetközi összevetésben is tarthatatlan. Ezért kiemelten fontos kérdés az öntözés-fejlesztésre rendelkezésre álló pénzek hatékony elköltése, illetve hogy a források ne ragadjanak benn, és ne formálisan költsék el azokat– véli Kapronczai István agrárközgazdász, az OTP szakértője, a SZIE oktatója. Szerinte a kertészeti és ültetvényes kultúrákban nincs alternatívája az öntözéses gazdálkodásnak, mert akkora mértékű a jövedelem különbség és hozambiztonság az öntözött és nem öntözött termelés között.
Mennyire gazdaságos?
Az öntözés fejlesztésénél fontos figyelembe venni a gazdaságossági szempontokat is. Nem mindegy, hogy milyen adottságú területen, mekkora üzemmérettel szeretné valaki a beruházást megvalósítani. Az öntözés gazdaságosságát alapvetően a termőhely és a kultúra dönti el. Jó termőhelyen az öntözőberendezések a kultúrák többségében nagy valószínűséggel gazdaságosan üzemeltethetők, míg egy gyenge termőhelyen még a beruházási támogatás és az optimális vetésszerkezet mellett is gazdaságtalan. Kapronczai szerint ugyanakkor a jelenlegi alacsony kamatok, a támogatások és a magasabb terményárak, továbbá a térítésmentes vízdíjak mellett gazdaságilag már nem csak a legjobb talajú területeken indokolt az öntözéses gazdálkodás.
A SZIE docense úgy véli, az öntözésfejlesztésnek állam koordinációval és támogatások biztosításával kell megvalósulnia. Azonban szerinte az a helyes, ha megjelenik a projektben a termelők-tulajdonosok szerepvállalása is. Az öntözött területek kritikusan alacsony aránya azért is furcsa, mert van víz az országban bőven. A folyókon 105 köbkilométernyi víz jön be, és 112 köbkilométer távozik. Vagyis komoly kapacitás, mintegy 4 balatonnyi mennyiség folyik ki felhasználatlanul. Probléma, hogy az éves vízkészlet időben és térben nem fedi le az öntözővízigényt. Tóth Árpád, a Magyar Öntözési Egyesület vezetőségi tagja ennek biztosítására víztározók, csatornák és csővezetékek építését javasolja, valamint szerinte érdemes megvizsgálni a felszínalatti vízvezetés (kutak utánpótlódása) lehetőségét is.
