Ünnepélyesen útjára indult a Hüvelyesek Nemzetközi Éve. A kampány célja, hogy támogassa a gazdákat és a kereskedőket, és az élelmezési láncban új, innovatívabb megoldásokat indítson útjára. Valamint felhívni a fogyasztók figyelmét, arra hogy a hüvelyes termésű növények jó ízük, magas tápanyag- és fehérjetartalmuk miatt az egészséges életmód alapjául szolgálnak.
“Tápláló magok a fenntartható jövőért” – ezzel a szlogennel választotta az ENSZ közgyűlés 2016-ot a Hüvelyesek Nemzetközi Évének. Cél, hogy felhívja a figyelmet ezen termények számtalan előnyére, támogassa a gazdákat és a kereskedőket, és az élelmezési láncban új, innovatívabb megoldásokat indítson útjára. Szimbolikus lépésként a FAO (ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete) főigazgatója elültetett egy lóbabot, és ezzel kezdetét vette a Hüvelyesek Nemzetközi Éve.
A hüvelyesek (legyen szó zöldségről vagy szántóföldi növényről) fontos terménynek számítanak, sokak számára a táplálkozás alapját jelentik. Ez különösen Latin-Amerikára, Afrikára és Ázsiára jellemző. Ezeken a helyeken a hüvelyes növények nem maradhatnak ki a hagyományos étrendből.
A fent említettek miatt fontos és kiemelt szerepük lehet az élelmezési problémák felszámolásában, a helyes táplálkozás elterjesztésében és az élelmiszerbiztonság erősítésében is.
Sok lehetőség rejlik a hüvelyesekben
A hüvelyesek szerte a világon megtalálhatók a legkülönbözőbb nemzetek konyhájában és számtalan nemzeti és helyi emblematikus fogás alapjául szolgálnak, gondoljunk csak a falafelre, az indiai dahlra, a chilis babra vagy épp a sült babra.
Bármerre járunk, rengeteg különböző fajta hüvelyes termésű növényt találunk. A legnépszerűbbnek a különböző szárazbabok (vesebab, holdbab, vajbab és nagy szemű lóbab) számítanak, de a csicseriborsót, homoki babot, vagy más néven tehén babot, és a lóbabot is sok helyen fogyasztják szívesen.
További előnyük megfizethető áruk, főleg az általában drágább állati fehérjeforrásokkal összehasonlítva, amivel a fejlődő világban élők számára jó lehetőséget kínálnak étrendjük javítására. Érdekesség, hogy a tejből származó fehérje ötször többe kerül a hüvelyes termésből származóhoz képest.
A gabonákkal összevetve, kétszer, de akár háromszor is nagyobb jövedelmet biztosíthatnak a gazdáknak, ami a kisebb keresetű termelők számára jelentős segítség a szegénység elkerüléséhez, továbbá a mezőgazdaságban dolgozó nők számára is plusz jövedelmet jelenthet.
Kifejezetten egészséges
Kicsi méretük ellenére a hüvelytermések tele vannak fehérjével: a búzában feleannyi, míg a rizsben csupán harmada a fehérje egy hüvelyeshez képest. Gazdagok mikrotápanyagokban, aminosavakban és B-vitaminban, melyek elengedhetetlenek az egészséges táplálkozáshoz.
Alacsony zsírtartalom és magas rosttartalom jellemzi őket, épp ezért koleszterinszintünk és emésztőrendszerünk szabályozásában sem elhanyagolható a szerepük. A bennük található magas vas- és cinktartalom a nők és gyermekek számára segít a vérszegénység elkerülésében. Alapvető fontosságúak tehát a változatos étrendben és az elhízás, a diabétesz, keringési zavarok és rák elleni küzdelemben.
A magas tápanyagtartalmuknak köszönhetően, a sürgősségi élelmiszercsomagok részét képezik, főleg, mivel nem tartalmaznak glutént, így az arra érzékenyek is fogyaszthatják őket.
Nem csak humán táplálkozásra alkalmas
A hüvelyesek nem csupán az emberek számára jelentősek, hanem az állatok és a talaj egészsége miatt is. Állati takarmányként is jó szolgálatot tesznek, magas nitrogéntartalmuk a növekedést támogatja.
Ugyanezen szempontból értékesek a talaj termőképességének javításában, amivel közvetetten a mezőgazdasági termelést segíti, csökkentve a műtrágyától való függőséget. Ez utóbbinál nem feledkezhetünk el az ezzel járó kisebb szén-dioxid lábnyomról sem.
Egy egészségesebb talajból az abban található biológiai élővilág (különféle mikróbák, baktériumok, bogarak stb.) is profitál.
Köszönhetően genetikai sokszínűségüknek, jelentős potenciál rejlik bennük a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban, lehetővé téve gazdálkodók számára a változó időjáráshoz legjobban illő fajta termesztését.
Köztes termesztés során alkalmazva, vagyis különböző termények között vetve, csökkenthetik a talajeróziót és különböző betegségek ellen is hatékonyan bevethetők.
