Csókapityóka, földialma, tótrépa, jeruzsálemi articsóka, kanadai burgonya, édesburgonya, földi articsóka, indiángyökér, indiánkrumpli, napgyökér, földi napraforgó, földi szarvasgomba… ezek mind-mind a leginkább csicsóka néven ismert Észak- és Közép-Amerikában őshonos, latinul Helianthus tuberosus elnevezései. A sok elnevezés és becenév azonban itt nem a népszerűség jele.
Bár már a 17. század elején Európába került és Magyarországon is 1664-ben felbukkant a csicsóka, eddig nem tudott széles körben elterjedni hazánkban.
Rendszertanilag a napraforgóval rokon, mégis a csicsóka formája és íze leginkább a burgonyára hasonlít. Ám annál jóval édesebb és fűszeresebb. Innen származik a szegények krumplija elnevezése is. A növény gyökértörzsén található megvastagodott gumókat mások a gyömbérhez is hasonlítják. A csicsóka gumója a rózsaszíntől a fehéren át a sárgáig sokféle lehet, de a héj alatti rész mindig fehér. Leggyakrabban olyan színű, mint a rózsaburgonyáé. A gumók húsa hófehér.
A bevezetőben említett sokféle elnevezés igen félrevezető, mert a csicsóka nem köthető sem Jeruzsálemhez, sem az articsókához, de még talán az indiánokhoz sem. Sokkal inkább ahhoz, hogy a csicsóka kapcsán rengeteg tévhit és félinformáció keringett a köztudatban és kering a mai napig is.
És azt a tényt, hogy már régen nem a szegénye krumplija, mi sem bizonyíthatná jobban, minthogy manapság a csicsóka leggyakrabban az elegáns éttermek kínálatában fordul elő olyan luxus ételek kiegészítőjeként, mint például a homár, a libamáj, a tengeri halak és kagylók vagy a szarvasgomba.
Néhány évtizede terjedt el tudományos berkekben, hogy a növény szinte minden része hasznos és beltartalmi értéke pedig egyenesen kiváló. Ezek alapján várhatóan a csicsóka hamarosan a mindennapi táplálkozásban is nagyobb hangsúlyt kap majd, így érdemes elgondolkodni a termesztésén is. Növekszik a felvevő piac és kicsi a konkurencia a terelők között.
