Neveljen szarvasmarhát, termeljen tejet!

Színvonalas és szakmailag is kiváló konferencián vettünk részt október közepén Herceghalmon, a Limagrain jóvoltából. Az egész napos eseményen a Holstein-fríz szarvasmarhákról, a megfelelő takarmányozásról és silókukoricáról hallhattunk, de érintettek olyan fontos és sokakat foglalkoztató területeket is, mint a tejkvóta kivezetésének következményei.

A túl finom, túl édes, nem túl jó

Elsőként Kőrösi Zsolt (tenyésztésvezető, Holstein-fríz Tenyésztők Egyesülete) beszélt a magyar, genetikailag a csúcson lévő holstein-fríz marhákról. Elmondta, hogy az elmúlt időszakban egyértelmű javulást értek el a szarvasmarha állomány minőségét illetően, köszönhetően a termelők tudatosságának. És az 1 telepre jutó tehénállomány tekintetében is vezetünk. Új tulajdonságokat bíráló rendszert vezetnek be az egyesületnél, mely során a láb strapabíróságát és a tőgyállomány tulajdonságait vizsgálják. Előadásában kiemelte, hogy a magyar tejtermelők messze alulfizetettek, és a tejtermelési kvótánkat sem használjuk ki, pedig ki lehetne. A termelést ösztönözni, és a jelenleg rendkívül alacsony 155 kg/fő/év tejfogyasztást 200 kg/fő/évre kellene emelni. Hangsúlyozta, hogy a különböző elemzéseknél fontos lenne figyelembe venni, hogy másképp kell értékelni az árváltozást például egy sokkal magasabb áru máltai tej és egy alacsonyabb áru magyar tej esetében.

Lesz-e élet a tejkvóta kivezetése után?

„Igen, de nem mindenkinek” – folytatta a konferenciát Dr. Popp József (dékán-helyettes, egyetemi tanár, Debreceni Egyetem). Aki elmondta, hogy a tejkvóta megszűnésétől függetlenül lesz vége néhány gazdaságnak. Kitért arra is, hogy a szarvasmarha, mint húsforrás előtt azért vezet a baromfi és hal tenyésztés, mivel a legtöbben arra törekednek, hogy 1 kg élősúlyt a legkevesebb tápból elő lehessen állítani. Emellett a következő, érdekes tényekre is felhívta a figyelmet:

• A fejlődő országokban nő leginkább a tejtermelés. Mégpedig azért, mert itt nem szabályozzák a termelést. Mivel a helyi termelési költségek szinte már semmit nem számítanak, és az EU-ban él a világon a legszigorúbb szabályozás, a magyar tejtermelők nincsenek könnyű helyzetben. Értékben továbbra is nettó importőrök vagyunk, és csak támogatással nem leszünk versenyképesek. Szükség lenne a szaktudásra is, azonban a fiatalok közül egyre kevesebben kívánnak mezőgazdasággal foglalkozni.
• Itthon probléma az is, hogy míg például Hollandiában 80-100 tehénre, nálunk 25-30 tehénre jut 1 dolgozó. Emiatt a takarmányozási költségeken próbál mindenki spórolni. Viszont nagyon nem mindegy, hogy milyen silókukoricát adunk az állatoknak, és mit teszünk mellé tömegtakarmányként.

• Megdöbbentően nagy a különbség az export terén is Hollandia és Magyarország között. A magyar területek 40%-ának megfelelő területtel rendelkező Hollandia éves tejexportja 6 milliárd Ft értékű. Sokkal kisebb területen, csak tejexportból majdnem eléri a teljes magyar élelmiszerexport, 8 milliárd Ft-os értékét.
• A statisztikákkal óvatosan kell bánni, nem szabad mindent egy az egyben egymással összehasonlítani. Általánosságban elmondható, hogy a tejtermelési statisztikákba például bekerül az indiai bivalytej is, és egyszerűsítve, tejként tűntetik fel. Illetve azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy nem minden tejnek azonos a zsír- és fehérjetartalma sem.

Még egy kis piaci információ: 

• Október 14-én jelentette be Oroszország, hogy Lengyelországból és a Balti államokból újra lehet sajtot importálni.
• A következő 2 évben várhatóan csökken a zsebben lévő pénzek összege, és az olcsóbb afrikai, ázsiai importra szorulhatunk.
• Az egyre csökkenő kukorica ára 3-6 hónap a takarmány árába is beépülhet.

Az a bizonyos 3 tényező

Az idei, közel 200 minta alapján elmondható, hogy jó éve lesz jövőre a silókukorica-szilázsnak, javulunk a szemroppantás terén is, de még mindig sok keményítő jut trágyával a földekre – összegezte a helyzetet Dr. Orosz Szilvia takarmányanalitikai igazgató (Állattenyésztési Teljesítményvizsgáló Kft.). Hangsúlyozta, a 30-35%-os szárazanyag tartalmú silókukorica-szilázs ma már a cél. Ehhez, a jó takarmányhoz pedig 3 tényező szükséges:

1. megfelelő időjárásDrámaian nő a jövőben a hőségriadós napok száma. Míg az aszály ellen öntözéssel lehet védekezni, a kukorica kisülése ellen nem. Viszont nem kell lemondani róla, cél a fenntarthatóság legyen.
2. megfelelő hibridHa elég jó, akkor elég 20 cm-rel megemelni hozzá a tarlómagasságot.
3. megfelelő tarlómagasságHa 40 cm-rel növeljük, 50 grammal növelhetjük a keményítőtartalmat.

Tovább segíthetik magukat a gazdák azzal, ha megtanulják ugyanazt a takarmányt több lépcsőben betakarítani, és más-más helyen tárolni. A takarmányköltségeket pedig azzal is lehet optimalizálni, ha figyelembe vesszük, télen és nyáron másképp alakul az állatok étvágya.

A kávészünet után Bruno Pouzet mutatta be a Limagrain Europe tevékenységét és céljait Perczel Péter, a cég hazai ügyviteli- és LGAN projektvezetője tolmácsolásában. Az utolsó előadást Lehel László (tudományos munkatárs, NAIK Állattenyésztési, Takarmányozási és Húsipari Kutatóintézet) tartotta egy olyan közép-magyarországi tejtermelő tehenészetében elvégzett kísérlet kapcsán, mely során az LG 34.90 silókukorica hibrid tejtermelésre kifejtett jótékony hatását bizonyították.

A konferencia szervezettsége és az előadók szakmai felkészültsége példaértékű volt, köszönjük a részvételi lehetőséget a Limagrainnek!