A Trichinella nemzetségbe tartozó férgek képesek állati és emberi bélcsatornában, izomzatban is megtelepedni. Az ebből adódó fertőzést szaknyelven trichinellosis-nak nevezik, amely az utóbbi 25 évben egyre inkább növekvő jelentőségű betegséggé nőtte ki magát.
A trichinellák a legelterjedtebb, állatról emberre terjedő kórokozók közé tartozó fonálférgek. Emberbe elsősorban vadon élő állatok, vagy nyers, vagy nem kellően hőkezelt sertéshús fogyasztásával kerülhet be a féreg.
Érdekes módon a bioélelmiszerek iránt erősödő igény is növeli a fertőzésveszélyt. A természetes körülmények között tartott sertések ugyanis a tartási és takarmányozási körülményeknek köszönhetően sokkal nagyobb valószínűséggel fogyaszthatnak Trichinella-fertőzött döghúst, mint a nagyüzemi körülmények között élő társaik.
További rizikót jelent a legális és illegális nemzetközi sertéshús- és sertéskereskedelem. Még a legálisan importált sertések is származhatnak olyan országokból, ahol a nagyüzemi sertésállomány sem mentes a trichinelláktól. Fokozottan igaz ez a hamisított és fekete kereskedelemre.
Hazánkban csak szórványosan találkozhattunk trichinelláról szóló feljegyzésekkel. Egyesek tökéletesen Trichinella-mentesnek nevezték Magyarországot, míg mások a parazitózist felszámolt közegészségügyi problémának tekinti még napjainkban is.
Az élősködők hazai helyzetét 4086 vörös róka és 320 ezer vaddisznó megfigyelésével, vizsgálatával analizálták szakemberek 2006 és 2014 között. A vizsgálatok során 86 róka és 58 vaddisznó esetében mutatták ki a fertőzöttséget.
Az így kapott adatokat térben is megpróbálták ábrázolni a szakértők. Jellemzően a Szlovákiával, Ukrajnával és Romániával határos északkeleti országrészeken volt gyakoribb a trichinellák átlagos előfordulása. A Horvátországgal határos délnyugati és a Szerbiával és Romániával szomszédos délkeleti megyékben viszont alacsony volt az előforduló esetek gyakorisága.
A rókákban és a vaddisznókban is a T. britovi volt a legtöbbször azonosított féregfaj, megelőzve a T. spiralist és a T. pseudospiralist. Feltételezhető, hogy a parazita vadon élő állatokon keresztül bármikor bejuthat hazánk területére a szomszédos országokból. Ezzel folyamatos kockázatot jelentve a Magyarországon élő vad- és háziállatoknak.
Az említett állatokon túl 34 darab aranysakált is megvizsgáltak, közülük három bizonyult fertőzöttnek, melyeket a horvát határ közelében ejtettek el. Esetükben főképp az akár több száz kilométert is vándorló hímek jelentik, mivel könnyen behurcolhatják a nem fertőzött területekre a kórokozókat ilyen nagy távok megtételével.
Statisztikai vizsgálatok alapján a T. britovi hazai előfordulását elsősorban a területek mezőgazdasági hasznosítása és az éves átlaghőmérséklet befolyásolja. A nem művelt területekkel mutatott pozitív összefüggés hátterében az állhat, hogy ezeken a területeken a róka sokkal inkább generalista ragadozó, és itt nagyobb a dögevés, valamint a kannibalizmus valószínűsége is. Az éves átlaghőmérséklettel mutatott negatív összefüggés okozója az állati tetemek lassabb lebomlása, a rókák alacsonyabb környezeti hőmérsékleten megfigyelt gyakoribb dögevése, valamint a T. britovi-lárvák alacsonyabb hőmérsékleten megfigyelt hosszabb túlélése lehet.
Forrás: portal.nebih.gov.hu
