Sokan foglalkoznak bodzavirág szedéssel és értékesítéssel, azt gondolná az ember, hogy akkor ez biztosan jó üzlet. Sajnos ez egyáltalán nem így van. A bodzavirág kilóját 130-150 forintos kilónkénti áron veszik át, amiből valljuk be, nem lehet meggazdagodni. Nyemcsok László újságíró tapasztalatait olvashatják a következő sorokban.
Nem lehet ez ördöngős tevékenység, ha sokan csinálják, és állítólag jó kis jövedelemkiegészítést érnek el belőle – morfondírozok, miközben egy bőven termő területre tartunk. Az hétpecsétes titok, hova, nem kellene, hogy a konkurencia az újságból tudja meg az előzetesen felderített helyet. Társam a békéscsabai Such Pál, aki a májusi, június eleji bodzaszezonban gyerekkora óta gyűjti a virágot.
Megérkezésünk után kipakolunk a bodzarengetegben, az viszont már első ránézésre látszik, hogy Murphy-törvény szerint a legnagyobb, a legszebb tölcsérek a bokor tetején, elérhetetlen magasságban vannak.
– Ezért hoztuk a célszerszámokat, vagyis a kampókat – magyarázza Pali, aki vödrökkel és zsákokkal is készült. A bodzára és a vödörre pillantva, a 80—120 forintos kilónkénti átvételi árat bekalkulálva elégedetten állapítom meg: ez jó üzlet lesz.
Persze, csak ha az a fránya szár eltörik. Pali egymás után szedi le a tölcséreket, én tekerem, húzom a szárat, de nem engedi el a virágot.
– Késsel vagy ollóval célravezetőbb lenne – vetem oda a kollégának, aki mosolyogva mondja: az nem haladós. – Ha jól és jó helyen fogod, könnyen elpattan a szár – magyarázza. Bennem majdnem a húr pattan el, de nem adom fel. Megvan az első virág, azt hittem, jobb súlyban van. Hogy ebből miként lesz legalább egy kiló?
Pali felvilágosít: azt a tölcsért át sem veszik, amit végre levarázsoltam a bokorról. Túl hosszú ugyanis a szára, meghaladja a maximum két centit. Előírás az is, hogy csak kinyílt, száraz virág lehet a zsákban, levél nélkül.
Legszívesebben küldenék egy levelet anyukámnak: mama, gyere értem, nem ilyen lovat, jobban mondva bodzát akartam. Azért lejön a második, a harmadik virág is a szárról, halad ez, szerintem már van két forintom, és alig telt el negyedóra. Azon elmélkedem, ha jönne egy nyári zápor, az engem felfrissítene, a bodzavirág súlyát pedig növelné. Társam lehűti a kedélyemet: Vizesen nem szabad szedni a bodzát, megbarnul, „berozsdásodik” a zsákban, az átvevők pedig azonnal kiszúrják
Azzal vigasztalom magam, hogy legalább jó levegőn vagyok. Maradjunk annyiban, hogy erdőszélen, árokparton. Itt terem leginkább a bodza. Ahol egyszer elhullajtja a magját, kinő, idővel jó magas lesz, hogy véletlenül se érjem el a tetejét.
– Ha nagyon jó a terület, gyakorlott a gyűjtő, bő egy óra alatt megszedhet tíz kilót – magyarázza Pali. – Persze, kell hozzá állóképesség is a rutin mellett. Ha jön az eső, le kell állni, sokszor órákat kell várni vagy abba kell hagyni arra a napra az egészet.
Ebből biztos nem veszel sarki házat
Szerintem két téglát sem. Bár a kampóval néhány különösen nagy tölcsért lehúzok, begyűjtök. Ha az egész gallyat letörném, könnyebb lenne nyakfájdalom nélkül leszedni a virágokat. Pali rám szól: az barbár munka, sajnos, előfordul, hogy néhányan letarolnak területeket, és nem gondolnak a következő évre vagy az augusztusi szezonra, amikor a bodzabogyót lehet gyűjteni.
– Jössz akkor is? – kérdezi, de egyelőre kitérő választ adok, még ezt is fel kell dolgoznom. Végül is szedtem annyit, amiből az üzemanyag fele kijön, távol lehettem a város zajától, megtudtam, hogy a friss bodzavirágból szörpöt, a szárítottból teát, a bogyóból pálinkát és lekvárt készítenek.
Forrás: sokszinuvidek.hu
