Normális esetben a mezőgazdasági területalapú támogatások azt a célt szolgálják, hogy a gazdálkodók azokat fejlesztésre fordítsák, ezáltal javítsák a termelékenységüket, munkájuk hatékonyságát. Ezzel szemben hazánkban nem erre, hanem létfenntartásra használják fel a gazdálkodók az uniós pénzeket. Ez azonban egyenes út a leszakadáshoz a többi európai országhoz képest.
Rekordtermések ide vagy oda, nem olyan jó a helyzet a hazai mezőgazdaságban, amilyennek sokan gondolnák. A magyar gazdálkodók ugyanis szépen lassan szakadnak le az uniós versenytársaiktól. Ez annak köszönhető, hogy amíg a nyugatiak fejlesztésekre tudják fordítani a támogatásokból befolyó összegeket, addig a magyar gazdálkodók az önfenntartásra költik minden pénzüket.
Pedig a jövőben valóban nagy szükség lesz a fejlődésre és a technikai újdonságok használatára, ugyanis 2050-ben már akkora területen kell megtermelni egy ember egész éves élelmiszer-szükségletét, mint egy családi ház kertje. Ehhez azonban a termelési hatékonyság fejlődésére lenne szükség – jelenleg viszont hazánkban erre esély sincsen.
Amennyiben 2020 után valóban leépül a területalapú támogatások rendszere, sokan nehéz helyzetbe sodródhatnak itthon. Támogatások nélkül ugyanis a magyar vállalkozások fele veszteséges vagy nulla jövedelmezőségű lenne.
A magyar mezőgazdaságban dolgozók munkamorálja is tükrözi ezt az áldatlan állapotot. A munkaerő hatékonysága ugyanis az uniós átlagnak csupán a 40 százaléka. Sőt, a gazdák hozzáállása sem az igazi: a megkérdezettek 40 százaléka nem kíván változtatni tevékenységén, 50 százalékuk pedig a következő 3 évben nem tervez hatékonyságnövelő beruházást.
Ami viszont a leginkább elkeserítő: a gazdálkodók 70 százaléka nem a piaci igényeknek megfelelően termel, hanem elvet, majd betakarít valamit és azután igyekszik azt értékesíteni. Amennyiben nem változik ez a felfogás, úgy sokan nehéz helyzetben találhatják magukat néhány éven belül.
